Fülöp kurzus - Csíkszereda-január

Lelkigondozói kurzus - Csíkszereda- február

Lelkigondozói kurzus- Marosvásárhely- március

Isten Atyai szíve kurzus- Marosvásárhely- március-április

Fülöp kurzus- Csíkcsicsó- május

Lelkigondozói kurzus- Csíkcsicsó- június

Fülöp kurzus- Marosszentgyörgy- június

Megkülönböztetés kurzus- Marosvásárhely- július

Isten Atyai Szíve kurzus- Marosvásárhely- szeptember

Fülöp kurzus - Csíkszereda - január

Sz.B.

Ezen a hétvégén megmutatta Isten, hogy édesapám volt apám helyett akkor, amikor édesapám 3 hónapos koromban meghalt tudó embóliába.

Ma elmondhatom a Fülöp kurzus után, hogy bármi történik az életetekben Isten drága gyermekei vagytok és soha nem vagytok egyedül, mert Ő veletek van.

B.D.

Egész életemben az kerestem mit akarnak az emberek tőlem, de ma este és az éjszaka azt tapasztaltam, hogy a Szentlélek bennem van és segít nekem felszabadít, kész vagyok ugrálni vagy fürödnék az Ő jelenlétében

CS.M.

Mindig nagy zavarba voltam, hogy kihez kell imádkoznom az Atyához a Fiúhoz vagy a Szentlélekhez. Először az erdélyi karizmatikus találkozón hallottam, hogy közösség nélkül nincs élet és most meg győződtem, hogy nem lehet megmaradni a keskeny utón testvérek és közösség nélkül. Az este kaptam egy kijelentést, hogy meg kell bocsátsak az embereknek es az elején nehéz volt ezt kimondani, de a végére megvallottam, hogy mindenkinek meg bocsájtok, aki ártott nekem

M.E.

9 éves koromban veszítettem el édesapámat, aki meghalt egy balesetben. Az űr ami ott maradt a szeretet keresésben nem volt mindig Isten útján Édesanyám hívott az imacsoportba de én elutasítottam. Nem volt időm.

Közben rákos lett édesanyám es így elmentem lássuk mi van ott mert nagyon tetszett az emberek élete, akik oda jártak. Végül megtörtem és elmentem es ott hallottam, hogy imádkoznak gyermekáldásért és kiálltam én is. Betöltött a Szentlélek és sokat sírtam gyógyulást tapasztaltam és megkönnyebbültem. A közösség megtartó ereje nélkül nehéz boldog lenni

A másik, amit haza viszek innen elindulva ezen az úton nincs már gyomoridegem. Sokat aggódtam nyugtalankodtam a többi rá van bízva. Az egész családomat életemet átadtam Isten kezében mert Az Ő kezében vagyunk es erre buzdítalak titeket.

M.D.

Én magam vádoltam sokáig habár tudtam, hogy Isten megbocsát de én mégis haragudtam magamra. Most pedig nemcsak tudom, hogy megbocsájt hanem kifizette az árat és szeret feltétel nélkül.

Lelkigondozói kurzus - Csíkszereda- február

B. L.

A megbocsátással volt problémám. Most tesztelem magam. Ma már az Úr Jézushoz mentem és kértem a segítségét, hogy adja nekem most is a megbocsátás kegyelmét, hogy aki megbántott arra ne haragudjak és ne kirobbanjak ezért, hanem  fölfelé a jó Isten felé robbanjak. Most már átadtam neki. Megvagyok nyugodva. Úgy néz ki ez a döntés ezzel a módszerrel, ahogy tanítottátok működik, gyakorlom. 

B. K.

Az elmúlt 4 nap, nagyon sok helytelen döntésemre figyeltem fel, amit a kapott sebekből kifolyólag hoztam. Jobban megerősödtem abban, hogy Istennel bármire képes vagyok, nem a körülöttem élő emberek kell meghatározzanak.

Ugyanakkor mindig féltem megbízni emberekben, féltem, ha megnyílok valakinek, akkor attól a személytől új sebeket kapok, ezért egyedül próbáltam a problémáim megoldását, ami nem volt elég sikeres... Most már tudom, és érzem, hogy Isten a Szentlélek által kijelöl számomra olyan embereket, akiktől kérhetek segítséget, akikben megbízhatok.

Jelenleg úgy érzem magam, mint akiben megnyomtak egy delete gombot, s minden vírust kitöröltek, s most szabadabban működhetek. Emellett felismertem a lelkivezetőmnek köszönhetően, a magányt ami bennem üvölt... félek az egyedül léttől, keresem folyton valaki barátságát, bizalmát s amikor valaki jön, akkor az elől elzárkózom, nem engedem közel magamhoz (ez is a sebekből fakadt). Mostmár tudatosítva ezt, igyekszem Isten segítségével felépíteni magam, s Isten szemével tekinteni önmagamra. 

SZ. Á. 

Isten annyira közel jött, hogy olyan volt mint egy Tábor hegyi élmény. Megdöbbentő volt hallani sok új dolgot, főleg az okkultizmus kapcsán. Magam sem gondoltam volna az elején, hogy ennyire meg vagyok kötözve ezek révén is, és tudattalanul is veszélybe sodortam magamat is, és a gyerekeimet. Hazaérve viszont érzem, hogy ezek a láncok széttörtek. Nagy megkönnyebbülés, Isten tényleg képes széttörni minden köteléket ami az ellenséghez láncol. De tudom, hogy van szabadulás, az ellenségnek nincs hatalma felettem, én Jézusé vagyok. És azt hiszem megbocsátani magamnak lesz a legnehezebb. Tudom, hogy ez a gyógyulás egy folyamat, és a legfontosabb hogy kapcsolatba maradjak Istennel. Újból megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogyha Isten az első helyre kerül az életemben, akkor minden a helyére kerül. 

L. I. 

Hűs forrásvízre szomjazó szarvasként, sebekkel teli, ugyanakkor gyógyuló szívvel jöttem a lelkigondozói kurzusra. Azzal a hittel érkeztem, hogy az Ő kegyelméből gyógyulni fogok a lelkigondozói kurzuson is. Megtapasztaltam a szabadító ima által  Isten végtelen hatalmát. Az életre vezető keskeny úton lépkedtem a hétvégén, a Szentlélek munkálkodott az életemben. Hála és dicsőség érte Istennek! Szívem vágya, hogy az élő Istennel maradjak/maradjunk kapcsolatban.

P.CS. 

Az a felismerés született meg bennem, hogy amilyen sérüléseket kaptam eddig, azon már változtatni nem tudok, csak megbocsátani, viszont mostmár tudok figyelni arra, hogy a jövőben én a lehető legkevesebb ilyen sérülést okozzak másnak, főképp a gyermekemnek. A másik különleges megtapasztalásom az, hogy az Úr tud örömben és vidámságban is gyógyítani! Ő képes erre! Öröm volt ezt átélni.  

B. T. J. 

Minden egyes tanítással egyre mélyebb és erősebb lett bennem a bűnbánat, felébredni abból a téves álomból, amelyben voltam. Nagy lett a szívemben a vágy, hogy lerakjam, már alig vártam! Mikor mindez megtörtént úgy éreztem teljesen meggyógyultam egy olyan szabadságot, örömet és boldogságot kaptam, amely még soha nem élt bennem. Átéltem milyen Krisztus világosságában élni. Hála és Dicsőség Istennek! És a testvérkéknek is mert nélkületek nem tudtam volna új életet kezdeni, győzelmes keresztény életet élni! Köszönöm! 

Lelkigondozói kurzus- Marosvásárhely- Március

K. Cs. 

Öröm van a szívembe, hogy részt vehettem ezen a kurzuson is. Gyógyulást tapasztaltam, nagy gyógyulást. Ezen gyógyulás által segíthetek az embereknek Isten dicsőségére és a lelkek javára. Köszönet és hála ezért! 

D. K.

A lelkigondozói kurzus számomra felszabadulást adott. Most először értettem meg, hogy eddig úgy éltem a minden napjaimat, mintha nekem kéne megdolgoznom az Istentől kapott kegyelemért. Elméletben tudtam, hogy az Ő szeretete feltétel nélküli, de gyakorlatban mégis meg akartam felelni Istennek. S most először engedtem közel magamhoz azt az igazságot, hogy Ő megért engem. Legtöbbször én sem értem meg önmagam, de Ő megérti, amikor szomorú vagyok és azt is, amikor vidám. Isten szeret engem és megért. 

P. M. 

Ami új dolog volt számomra a kurzus alatt  az az okkultizmus kapcsán lévő vízvetés témája, ami gyakori volt a mi családunkban is és feljött bennem a kurzus alatt, hogy ezt jelezni fogom otthon is, hogy ez nem helyes.  Valamint azt tapasztaltam, hogy a közeli családtagjaimnak könnyebb megbocsátanom,mint  a családba újonnan bekerült családtagoknak, viszont felismertem, hogy ezen változtatni akarok és egyenrangúként akarok tekinteni rájuk is és tiszta szívvel megbocsátani nekik is.  

F. E. 

Rengeteg sérülést hordoztam magamban  eddig is, viszont nem tudtam, hogy ennek nagy kihatása van az életemre vonatkozólag. A kurzus előtt nem voltam tisztába azzal, hogy az átoknak ekkora nagy súlya van. Megtanultam, hogy ne másoktól várjam a boldogságomat, hanem egyedüli út számomra, csak maga Jézus Krisztus és ameddig ezt nem érzem a szívemben, addig nem fogok tudni igazán boldog lenni.

Nagyon nehéz volt önmagamnak megbocsátani, mégha tudom is, hogy Ő megbocsát nekem, mégse tudtam ezt teljesen eddig az Ő kezébe helyezni, de mától ez már teljesen másképp van jelen az életemben és tudom, hogy értékes és szeretett gyermeke vagyok az Úrnak. 

M. A. 

Amit a leginkább tapasztaltam, és felismertem az-az, hogy mennyire bele vannak ívódva az egyszerű emberek mindennapjaiba az okkult dolgok. Vagy hogy milyen könnyen találkozunk mi is velük, milyen könnyen vernek át minket, milyen könnyedséggel terjednek, úgy bennünk mint egymást közt.  Azt látom, hogy az egyszerű kis "ártalmatlan" dolgok képében, életünkbe be van ívódva sok minden ami nem kellene. A képzésről hazajőve az az érzésem támadt, hogy mintha sokkal tisztábban látnám a világot. Nem ámítottam magamat azzal, hogy most már ez a "szemüveg" megvan és minden szuper lesz. Közel sem... most csak kaptam egy lelkiszemüveg törlőkendőt, amely használatával lelkem tisztán látását kell fenntartanom, így haladva az üdvözülés felé. Továbbá az egykori régi gondolataimat miket barátként fogadtam és játszadoztam az agyamban, most már komoly szűrésen esnek át. Arra is rájöttem, hogy ha nem is minden gondolatom rossz szellemektől vezérelt, de azok a gondolatok amelyek nem hoznak gyümölcsöt és nem szolgálnak épülésemre, nincs mit keressenek a fejemben. Ne foglalják nekem a helyet. 

Továbbá én nagyon híve vagyok annak, hogy a tanításokat/bölcsességeket, ne csak hallgassuk, hanem éljük is. Mindent lépésről lépésre. Hiszem hogy képesek vagyunk az Úrban mindenre. A kérdés csak az, hogy akarunk-e mindig, csak egy kicsit is hasonlóbbak lenni Krisztushoz.

V. E.

Én sok önismereti tanfolyamra jártam életem során, amelyek úgy látszottak megoldást hoznak az életembe, aztán kiderült hogy mégsem ezért mentem a következőre és a következőre. Most hétvégén megtapasztaltam, hogy Isten nélkül bármilyen tanfolyamot csinálok, bármennyit képezem magam - hasztalan egy idő után.

Úgy érzem, hogy sokkal közelebb kerültem Istenhez, békét érzek és nyugalmat. Lehet hogy ezek egyszerű szavak, nekem viszont sokat jelentenek, már nem látom reménytelennek az életet, nem tartom nehéznek, kilátástalannak. Erőt érzek, hogy amit az Isten rám bízz azt elvégzem. Tudom nem vagyok egyedül az élet viharaiban és megtisztultan vágok neki.Kaptam értékes útmutatást terheim letételére, Jézus Krisztus és a Szentlélek által, a lelkigondozóm segítségével.

Isten Atyai szíve kurzus- Marosvásárhely- március-április

B.D.

A szívünkben ejtett sebek miatt téves szabályokat írtunk be, amelyek befolyásolják a viselkedésünket és ez által a kapcsolatainkat. Minden ilyen szabály egyre távolabb visz minket a szerető Atyánktól és egyre árvábbnak érezzük magunkat. Ezeket a szabályokat a reakcióink alapján tudjuk felismerni és úgy tudjuk átírni, hogy visszamegyünk a gyökeréhez és megengedjük, hogy Isten az Ő tökéletes szeretetéből fakadó szabályokkal helyettesítse. Ez csak akkor lehetséges, ha igazán elhittük, hogy mennyire szeret minket. Abból fogjuk tudni, hogy megváltoztak a szívünkbe írt szabályok, hogy másképp reagálunk a körülményekre. Ennek hatására javulnak a kapcsolataink is.

Amire ezentúl tudatosan és jobban fogok figyelni az, hogy nem elég jó dolgokat tennem, helyesen cselekednem, hanem az ítélkezés és igazságossággal szemben, a kapcsolatot kell választanom, mivel a szeretet nagyobb mint a törvény. Az Atyával való kapcsolatunk elsődleges, ezen keresztül tudjuk meg az igazságot magunkról és lesz jó kapcsolatunk önmagunkkal, házastársunkkal, családunkkal, testvéreinkkel és mindenki mással.

Gy.Zs.

Még mindig sok minden kavarog bennem így a kurzus után. Ami mélyen érintett, az a gyermekkori kiengesztelődés a szüleimmel. Többek között ami az önértékelésemet, és a megfelelési kényszeremet gyógyította. Nagyon gyógyító volt számomra az atyai ölelés, és az, amikor szemembe nézve mondták ki az Atya szavait (amit Jézusnak is mondott a megkeresztelkedésekor).

Nagy segítség az a módszer, amit gyakoroltunk, hogy ha bizonyos reakciómat nem értem, kérdezzem meg a Szentlelket, hogy mi a kiváltó oka, hol a gyökere a reakcióm mögötti szabálynak, ami a szívemben van? 

Úgy érzem megértettem, hogy az embereknek nem velem van konkrétan bajuk, hanem valamiért úgy reagálnak ahogy. Valamint hogy próbáljam Isten szívén keresztül látni őket, és magamat is. 

Nagyon megmaradt a "Nem az én medvém, nem az én pincém!" szemlélet. Nem mindent kell megértsek vagy megoldjak.

Sz. L.

Az én életem meghatározó eseménye, hogy édesapám 4 és fél éves koromban lelépett, eltűnt az életünkből. Nagyon ritkán találkoztam vele, mára már jó kapcsolatban vagyunk, de amikor gyermekként szükségem lett volna rá,akkor nem volt része az életemnek. Tényleg árvaként éltem, másoktól szereztem meg a dicséretet. Rengeteget gyógyultam, de mégsem volt elég. Most viszont megtalálta Isten, hogy hogyan gyógyítson. Zokogva sírtam. Ilyen még soha nem történt velem.Isten hozzáfért ehhez a sebhez. A lelkigondozó belépett édesapám helyébe és feltört mindent és édesapám nevében kért tőlem bocsánatot. Figyelmeztett a lelkigondozó, hogy ne felnőttként bocsássak meg, hanem gyerekként bocsássak meg neki , 4 és fél éves fiúként,amikor ez történt. Istennek legyen hála mindenért, amit cselekedett bennem a Szentlélek által.

G.P.

Én írtam a szívembe a  szabályt,amit át is tudok írni az igazságra. Ez csak rajtam múlik.

Az imaszolgálatban, amikor értem imádkoztak, akkor éreztem, hogy az Atya beférkőzik a velem való kapcsolatba és döntöttem újra mellette. Az Atya és az én útam még nem teljes, de elindultunk.

Nagyon hálás vagyok mindenért,ami itt megtapasztaltam.

K. T.

Egy olyan hazugságot hittem el, hogy csak akkor vagyok teljes, elfogadott és  jó, ha egy férfi megdicsér engem. Édesapámtól nem kaptam meg és elkezdtem más férfiaktól kiérdemelni ezt, de nem kaptam csak a bántalmazást.Bocsánatot kértem édesapámtól a lelkigondozói kurzuson, de most az imaszolgálat alatt belehelyezkedtem a gyermekkoromba újra és megtudtam bocsátani édesapámnak. Megtanultam azt, hogy az Atya tekintetét fogadjam be minden helyzetben.

H.B.

Nem igazán ment nekem, hogy jelen legyek szívvel- lélekkel a kurzuson. Azt érzem csak fizikailag voltam jelen. Nem ment az sem, hogy megérkezzek az Atya karjaiba a születésem után. Azt éreztem, hogy jobb nekem a szentmisén jelen lenni, mint a kurzuson. A szentmise előtti keresztút alatt megértettem, hogy nem is kell nekem egyből az Atya karjaiba megérkeznem, hanem egyszer a Szűzanya az, aki megfog az Ő karjaiba és Ő az, aki áthelyez az Atyának a karjaiba,mert a Szűzanya az én igazi közbenjáróm az Atyánál és Jézus Krisztus szelíd, ölelő karja járhat át. A lábmosás alatt tapasztalhattam meg igazán, hogy Jézus Krisztus mekkora alázatos szeretettel van jelen irántunk és az Ő irgalma végtelen mindenek felett.

M. A.

A kurzus közelebb vitt ahhoz a szabadsághoz, amit az Atya szeretete ad. Megerősödtem abban, hogy Isten nem dobozol minket, egyedinek tart és tényleg nem kell semmit tennem ahhoz, hogy szeressen. Nem kell valamilyen dobozba beleférnem ahhoz, hogy fontos legyek Számára. És én is élhetek azzal a szabadsággal, hogy Őt nem teszem egy dobozban és így ismerem meg igazán alkotómat, az Atyát.

Fülöp kurzus- Csíkcsicsó- május

D. K.

Az erősödött meg méginkább bennem, hogy mi keresztények,akik megvagyunk keresztelve, nekünk Jézusban erőnk van és amikor azt látjuk, hogy nekünk lehetetlen, rájövünk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, hogy velünk van az Úr mindig és nem erővel kell Hozzá ragaszkodnunk.

Megérintett az, hogy jön a Szentlélek még akkor is, amikor mi csordultig tele vagyunk  és ott van bennünk a rossz is és mi megállunk, hogy ne follyon ki és dédelgetjük, de igazából azt a hazugságot hisszük el, hogy együtt jár a kettő, hogy nekem a rosszam is ott van, de jön a Szentlélek és kimos teljesen, csak idő kell ehhez és a rossz fa nem terem gyümölcsöt.

Vágyam lett arra, hogy egy krisztusi közösséghez tartozzak és nem kell ettől féljek.

T. F.

Ami most megerősödött bennem, hogy Krisztus megváltott minket és megkaptuk tőle a Szentlélek ajándékát, akit bármikor segítségül hívhatunk és segítségünkre is jön. Eddig kerestem a kifogásokat, hogy miért ne járjak közösségbe, de most döntöttem, hogy a közösség része leszek végre.

N. H.

Az tetszett a legjobban, hogy ahogy felkerültek fokozatosan a puzzle darabok, úgy tisztázódtak le bennem is a dolgok. Rájöttem, hogy annyi mindenkinek megakarok felelni az életben, de egy valakinek nem kell megfelelni, és az Isten és ezáltal tudok egy értékes ujjlenyomata lenni ennek a szeretetnek,ami egy nagyon szép dolog és ezután  már nyomát  is tudom hagyni a világban ennek az Isteni szeretetnek.

Megértettem, hogy egyedül magunkban  szárazak vagyunk, de ha egy olyan talajt bizosítunk magunknak,amit egy közösség adhat,akkor kivirágozhatunk.

K. P.

Új volt nekem, hogy ennyire közvetlenül megszólíthattam az Atyát és az Úr Jézust. Csodálkoztam. Azt éreztem a Szentlélekhívás után, hogy valami rám hull és tényleg betölt. Megértettem, hogy ez a Szentlélek volt és egy bátor, tiszta lélekkel térhettem  haza ezután.

B. B.

Eddig rossz irányba jártam, felelőtlen fiatalnak  éreztem magam és mind hitegettem magam azzal kapcsolatban, amiről le akartam mondani, hogy na csak mégegyszer és a bánkódás után jött a gonosz,hogy ez úgy sem fog sikerülni. Most azonban arra jöttem rá, hogy mindig van remény, támasz a Szentháromság által, Akikből táplálkozni lehet.

F. Z.

A kurzus, számomra abban segített, hogy egyben lássam a hittem igazságait. Mint ahogyan a lánc csak akkor használható, hogyha a láncszemek összekapcsolva vannak egymáshoz, úgy nekem is kezdtek összeállni az alapvető szellemi élettel kapcsolatos dolgok.
Az első dolog ami gondolkodtatóba ejtett az az egyik tanítás alkalmából történt amikor egy megszemélyesített kérdés hangzott el az irányomba, hogy: "Eddig hol voltál Zoli?"
Volt részem proféciákban is az imaszolgálatok alatt, amelyek megerősítésként szolgáltak és arra késztettek, hogyan azonosuljak azzal a ténnyel, hogy: "Az Atya szeretett gyermeke vagyok".
A kurzusról nem távoztam ajándék nélkül, mert a Szentlélek megajándékozott a nyelvek adományával ott helyben, az imaszolgálatot teljesítő közvetítők által. Olyan mélyen még eddig sosem tudtam imádkozni, mind azon a estén nyelveken. Örülök, hogy részt vehettem ezen a képzésen.

O.Sz.

Ez a Fülöp-kurzus nagyon sokat adott nekem! Megtanultam azt,hogy bárhogy is nézek ki vagy bármilyen bűnös is vagyok Isten így szeret és így fogad el ahogy vagyok. Ez abban erősített meg, hogy egyre jobban tudjam elfogadni magam így, ahogy Isten elképzelt engem.