Fülöp Kurzus - Korond - december
Sz. Zs.
Személyesen azt tapasztaltam meg, hogy úgy fogad el Isten ahogy vagyok, nem kell erőlködjek, továbbá ne magyarázkodjak az ellenségnek, és a kapcsolatban van Jézus. Megértettem, hogy figyeljek másokra és mutassam ki a szeteretemet. A szeretet kimutatásával úgy vagyok, hogy mindenkit szeretek, csak úgy érzem néha, hogy tolakodásnak vennék, ha odamennék és beszélnék velük, de ez a kurzus segített, hogy máskor nyugodtan menjek oda másokhoz és mutassam ki a szeretetemet.
O.I.
Ha valaki azt mondta volna nekem pénteken, hogy én fogok itt állni és úgy beszélek, hogy a szemekbe nézek, azt soha nem hittem volna el, mert sosem voltam ez az ember. Azon kívül, hogy a templomba felolvastam az olvasmányt és szentleckét, így kötetlenül nem beszéltem soha több ember előtt. Valahol ez vágyam volt, hogy tanúságot tudjak tenni a Jóistenről, de mindezt úgy, hogy én ezt érzem a szívembe. Tudtam dolgokat a Jóistenről, de nem fordultam soha őszintén a Jóisten felé mint gyermek az apjához, mert nem volt meg bennem az a bátorság. Mindig selejtnek és gyengének tartottam magam a tegnapi napig, de rájöttem, hogy a Jóisten igenis értékesnek tart és oka volt ennek, hogy én részt vehettem a kurzuson. Nagyon megérintette a szívemet a Szentlélekhívás. Réggebb is a családommal együtt jártam az élet a lélekben imaközösségbe, éreztem, hogy ott valami jó nekem, szeretve érzem magam. A Szentlélekhíváson azt kértem Istentől, hogy: „Uram te látod, hogy én szeretném kinyitni a szívem, de valamiért nem tudom, valami gátol és kérlek nyisd meg az én szívem, hogy be tudjam fogadni a te Szentlelkedet.” Isten megadta ezt számomra és sikerült befogadjam a Szentlelket. Behunytam a szemem és tartottam a kezeimet egymáson tenyérrel felfelé, valamiért ez így jött nekem és azt éreztem, hogy egy kéz megfogja a kezemet alulról és tartja. Azt éreztem, hogy végre egyszer az életembe azt érzem, hogy Istennek terve van velem. Annak ellenére, hogy nagyon sok kísértés ért, ami arra bíztatott, hogy én nem kell ide eljöjjek, a Jóisten elhívott. Érzem Isten szeretetét és ezt egész életemben szeretném érezni és vágyom rá nagyon, hogy ezt elvigyem a családomba is. A másik, ami megérintette a szívem, hogy Isten az ő saját képmására teremtett engem, ezért hogy lehet az, hogy én nem szeretem magam, ha én magamat nem szeretem, akkor Istent hogy tudom szeretni?!
B.E.
Nagy vágy volt a szívembe, hogy eljöhessek erre a kurzusra. Úgy érzem, hogy most megerősödtem a hitemben és a Szentlélekkel való kapcsolatomban. Megértettem, hogy az életem során sokszor a Szentlélek vezetett, csak akkor még nem ismertem fel. Megértettem, hogy a Szikla közösségben a legjobb helyen vagyok és örülök, hogy tartozhatok egy közösséghez, mert ez mindannyiunk hitéletében nagyon fontos. Megértettem, hogy az Atya úgy fogad el ahogy vagyok, gyengeségeimmel együtt. Rávilágított Isten arra is, hogy ne támadással válaszoljak a konfliktusokra, mert az ellenség az, aki ezt el akarja érni, hanem engedjem be a Szívembe a Szentlelket és az ő vezetésére figyeljek. Ezzel a felkészültséggel szeretnék nekimenni az adventnek és amit megtapasztaltam, azzal szeretnék megmaradni és folytatni ezt az utat.
Sz. K.
Ami nekem nagyon megmaradt a hétvégéből az az, hogy Jézus már megváltott és volt egy adóslevelem, de Isten azt kifizette a megváltás által. Pénteken, amikor bejöttünk nem tudtam hova üljek le, mert nagyon stresszeltem, hogy milyen sok ember van itt, de amikor elkezdődött a tanítás súgtam a férjemnek, hogy te jó ég, három napig itt a tanító orra előtt legelől kell üljek. Mára már rájöttem, hogy az a legjobb hely, ahol ültem, és senkivel se cserélném el a székemet, mert megértettem, hogy Isten helyezett ide engem.
B.A.
Amikor a második témához értünk együtt kiáltottuk, hogy Isten szeret minket ahogy vagyunk, de Béci intette, hogy nem így van, hanem Isten személyesen szeret Téged. Kijavítottam magam, hogy Isten szeret Engem ahogy vagyok és ez megérintette a szívemet. Nyájszellemben sokkal könnyebb fogalmazni, mint amikor személyesen rólam van szó. A másik dolog pedig ami megragadott, hogy minden embernek van egy bűnös természete és ez okozza a problémáinkat és így új megvilágításba helyez a szememben más embereket is. Ha nekem egy személlyel problémám van és lehet, hogy nem bír engem, vagy helytelen dolgokat csinál egy kicsit más perspektívába helyezi azt, hogy azért teszi ezeket, mert neki is van egy bűnös természete és ez ebből fakad. Ez segít másképp tekinteni az emberekre. Már több, mint 10 éve készülök a Fülöp kurzusra, de úgy érzem, hogy ennek a kurzusnak az életemben pont Most volt itt az ideje, mert már a sok szolgálat és feladat között kezdtem elfáradni és kiégni. Erre a kurzusra most volt szükségem, mert úgy érzem talpra állított az életemben. Hálás vagyok azért, hogy itt lehettem. A Szentlélekhívásnál is úgy érzem olyan ígéreteket kaptam, amik nagyon fején találták a szöget az életemben. Tudtam, hogy ezeket miért kapom és mit kell kezdjek velük, így nem csak új lendületet és reményt kaptam, hanem házi feladatot is, hogy a saját hitéletemben mivel foglalkozzak és mit tegyek rendbe.
D.J.
A múltban tapasztaltam azt, hogy a bűnös állapotom elszakított Istentől, nem éreztem a szeretetét és egy ördögi körbe kerültem, mert a szeretetéhség nagyon kiszolgáltatott állapotba tett engem. Aztán elindultam a gyógyulás útján. Nem táplálkozási tanácsadás lesz ez, de méregtelenítettem a lelkemet egy ideig és aztán a méregtelenítés után jött ez a kurzus, ami számomra olyan, mint egy vitaminbomba. Most ez megbombázta a lelkemet és az este írtam az Atyának egy levelet: „Drága Mennyei Édesapám köszönöm, hogy úgy szeretsz, ahogy vagyok, köszönöm Jézusnak, hogy otthagyta a 99-et és értem jött, hogy az ölébe vett, hogy visszahozzon. Köszönöm, hogy meghívást kaptam a közösségbe és lehetőségem van úgy dicsőíteni a Jóistent, ahogy a szívemhez az a legközelebb áll.” Szeretném tovább adni a gyerekeimnek is mindazt, amit itt tapasztaltam, hogy az ő szívük is beteljen az ők Mennyei Édesapjuk szeretetével.
M.Zs.
Hatalmas élmény volt megtapasztalni az Úr szeretetét és a testvérek szeretetét, ahogyan átjött és átjárt. Ez lebontotta a falakat amelyek körül vettek és elzártak és hosszú időn át tartottak fogva egyedül. Engem szombaton világosított meg az Úr, hogy ami a szellem világban történik valóban megtörténik és akkor értettem meg hogy nekem ott kell hagynom a múltat a bűneimet a kereszten és oda kell szögeznem örökre, és hogy ez meg fog történni a láthatatlanban is. Akkor értettem meg igazán milyen fontos a szolgálat és az alázat. Megtapasztaltam Isten szabadítását életemben az Ő végtelen kegyelmét és nagyságát! Amikor hazajöttem idegen volt az eddig otthonnak hitt ház, mert ott voltam otthon veletek az Úrban! Csodálatos volt, köszönöm szépen!
F.T.
Hálával a szívemben vagyok a kurzus óta. A kurzusra hívott az Atya, hogy rendet tegyen a lelkemben. Sikerült rácsodálkozni arra, hogy feltétel nélkül szeret az Isten - igen, engem is a bűneim ellenére is. Én is, mint sok keresztény, hát tudtam, hogy milyen üzenetet hordoz Húsvét ünnepe, de ennek az üzenetnek a mélysége most érintett meg igazán: MÁR megváltott! És nekem ehhez semmit nem kellett tennem. Hit és megtérés: mindkét fogalmat értettem, meg voltam győződve, hogy hiszek, de a hitem és a megtérés együtt létezhet, most érte el a szívemet.
Fülöp Kurzus - Marosvásárhely - november
B.L.
Amit a kurzusnak köszönhetően most érzek, az egy Nagy Nyugalom és hálás vagyok ezért nagyon, mert az elmúlt két-három hetemben nagyon nagy lelki szárazságot éreztem magamban, de most ez a kurzus megadta azt az oázis érzést. Szárazon érkeztem, de itt kaptam annyi folyadékot, hogy ki tujak nyílni, mint egy virág. Már régebben is megtapasztalhattam, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok, de amikor viszont belecsúsztam a bűnbe, akkor nagyon sokat vádoltam magam. Sikerült kilépnem néha ebből a vádlásból, de most úgy érzem végleg sikerült megértenem, hogy van egy bűnös természetem és nem vagyok bűntelen, de a fontos az, hogy nem szabad engedjem, hogy a bűnök lenyomjanak engem. Úgy érzem ez a kurzus megadta azt az alapot számomra, hogy ne tudjak elsüllyedni, hogy ne sáron álljak, hanem szilárd talajon és én ebben bizakodom, hogy ez a talaj nem csúszik ki alólam. Nagy megtapasztalás volt még számomra, hogy Jézus megváltott, bennem ez az üzenet egy nagyon mély nyomot hagyott és most tudatosult igazán bennem, hogy mekkora volt az az áldozat, amit értem Isten tett és hogy arra senki más nem képes. Egy másik dolog, ami még megérintett, az a hit és megtérés, régebben is tapasztaltam ezeket az életemben, de a kettő mindig távol állt egymástól. Most már rájöttem, hogy hit nélkül nincs megtérés és megtérés nélkül nincs hit. Egy másik rendezvényen is részt vettem a Szentlélekhíváson, de ott szárazságot éltem meg, viszont most a kurzuson sikrült annyira közel engednem a Szentlelket, hogy erősem megérintsen engem. Rájöttem, hogy a görcsösség volt a múltkor a problémám, mert a Szentlelket szabadon, örömmel és szeretettel kell fogadnom. Megértettem, hogy feladatom, hogy a Szentlélek ajándékait használjam, ez az én feladatom. Ha nem használom a Szentlélek ajándékait, el fognak veszni. A Jó Istennek hála idéntől én is az MFK közösség team tagja lettem. A társaim érezték, hogy a közösségnek szüksége van rám, én ezt nem értettem, talán még most sem értem teljes mértékben, de így a kurzus végére tudom, hogy nem kell ettől félnem, mert megoszthatom a véleményem, mert ez a lényege a közösségnek, így tudunk épülni. Egy olyan tagja akarok lenni a közösségnek, aki bízik a többiekben és tartja is az embereket.
N.B.-B.
Két dolgot emelnék ki, ami a legjobban megérintette a szívemet a kurzuson. Az első az, hogy nem kell Jézust sajnálni, hanem hálásnak kell lenni azért, hogy meghalt helyettünk a kereszten. A másik dolog, amit kiemelnék, az az Istenbe vetett bizalom, hogy ne kételkedjek Istenben. Sokszor azt hiszem, hogy Isten nem adja meg azokat a dolgokat, amiket kérek tőle, de most rájöttem, hogy Isten képes rá, én csak bízzak benne, mert nincsenek olyan kérdések, hogy mi van ha... Lelkésznőnek készülök, mégis nagyon sok katolikus ifjúsági programban is részt veszek. Viszont a saját otthoni közösségemmel kapcsolatban a református vonalon megfogalmazódott bennem egy olyan dolog, hogy egy lelkész úgy templomban mint akárhol emelje ki a tapasztalatokat is a hétköznapi életből, ami alá tudja támasztani a Szent Igét.
R.Cs.
Nekem fejben mindig megvolt, hogy Isten szeret és Jézus szeret, de az utóbbi időben nem éreztem ezt, de a kurzus által megértettem a miértjét. Amikor átadtam Istennek az életemet két próféciát kaptam, amiben nagyon megerősödtem. A három Isteni személy közül Jézus volt az, akivel eddig nem nagyon volt kapcsolatom, de ez most a kurzus alatt teljesen megváltozott. A Szentlélekről szóló tanítás és Szentlélekhívás után kértem a nyelvek adományát és megkaptam. Úgy gondoltam, hogy ez olyan nagy csoda, nagy „bumm” lesz, de olyan jó, hogy ez annyira természetesen jön. Az MFK közösségbe járok és ott szolgálok, ami néha nagyon sok energiát vesz fel, de sokkal többet kapok, mint amit adni tudok és ebben is sikerült most megerősödnöm.
M.M.-L.
Sajnos nagyon súlyos problémám van az alvással és az önbecsüléssel, nem is alszok jól, de ezen a hétvégén annyira jól aludtam és azt érzem most már minden megvan az életemben. Engem úgy neveltek amikor kicsi voltam, hogy legyünk jók és hasznosak és ezzel adjuk vissza a Jóistennek a szeretetét. Én mindig mindent úgy tettem, hogy azzal tudom szolgálni a Jó Istent. Amikor a templomban is hallottam a talentumokról, akkor engem ez mindig nagyon megérintett, olyanokat csináltam, hogy mindent is elvállaltam, ami hasznos volt a közösségbe. Mindig orvos akartam lenni, és totál kihajtottam magam és az elején ezt a Jóistenért csináltam. Egy ideje viszont ez nagyon eltűnt belőlem és egy nagy üresség lett bennem. Viszont ezen a hétvégén kétszer is kinyomtam a csergő órát és ez nagy dolog volt számomra, mert minden út szerintem a Jó Istenhez vezet és szeretnünk kell másokat is, de akkor tudjuk ezt megtenni, ha szeretjük önmagunkat is. Meg kell tanulni szerintem a Jó Istennel járni és közösségben lenni és megértettem, hogy az embernek dogmákra van szüksége, egy folyamatos ismételt megerősödésre és ezért volt számomra jó ez a hétvége, mert megerősödhettem és nagyon hálás vagyok ezért.
Lelkigondozói kurzus - Nagykároly - október
S.E.
Új volt számomra, hogy a babonaságokban hinni bűn, és hogy a kicsikből jönnek a nagy dolgok és ezért MINDENT adjak oda a Jóistennek. Úgy gondolom, hogy könnyen megbocsátó típus vagyok. A problémám inkább az volt, hogy saját magamnak nem tudtam megbocsátani, és arra fókuszáltam mindig, amit én követtem el. Többször is meggyóntam bizonyos bűneimet, de úgy érzem, hogy most jött el az a pillanat, amikor igazán le tudtam tenni és megbocsátottam magamnak és másoknak is.
M.N.
Nekem is nagy áldás volt a hétvégi lelkigondozói kurzus. Úgy gondoltam, hogy van egy kiforrt személyiségem, amelyeket a sérüléseim is nagyban alakítottak, és ebben a személyiségben, és ezen keretek között lehet fejlődni, erre az alapra építeni. Úgy érzem, hogy ezek az alapok alaposan át lettek rendezve, és telejesen más típusú istenkapcsolat bontakozhat ki az életemben. Sokmindent megtudtam a kurzuson, hogy milyen formákban tör be az életünkbe a gonosz, és hogyan kötöz meg. Jó volt megtudni, hogy van ebből szabadulás és jó érzés volt megtapasztalni, a szabadító ima erejét. Közelebb érzem magamat Istenhez azóta. A Fülöp kurzus után, kicsit úgy éreztem, hogy nem olyan nehéz az üdvösség felé haladni, ha van egy normális imaéletem (amivel azért még küzdök) és igyekszem az felebaráti szeretetet gyakorolni. Fogalmam sem volt mennyi támadás alatt állunk, és milyen kötelékek szövődnek a bűneink által. Kezdem jobban érteni, miért mondta Jézus szűk az út, amelyik az életre vezet, és miért széles a másik. Sokat segítettek abban, hogy hogyan lehet ezen a szűk úton járni Jézussal a Szentlélekben. Nekem még a szabadító imának az átélése volt az, ami nagyon újszerű volt. Olvastam róla, utána is néztem, de ezt átélni nagyon érdekes tapasztalat volt számomra. Kérdezte a lelkigondozóm, hogy mit érzek, hogy vagyok, de nem volt különösebb erős érzelem, viszont mégis jobban érzem magam azóta és van hatása ennek úgy gondolom és érzem. A sérülésekkel, amiket a szüleimtől kaptam már elkezdtem dolgozni, viszont így konkrétan még sosem mondtam ki, hogy megbocsátok nekik, de most volt erre is lehetőségem.
C.T.
Ami engem nagyon megérintett az az volt, amikor hallottam a csigaházról, hogy milyen nehéz megtörni azt a házat a pikámerrel meg ilyesmivel, mert bizonyos helyzetekben és is így viselkedem, hogy bebújok a csigaházamba és megkeményítem magam. A férjemnek volt a legnehezebb megbocsátanom, mert nagyon nehezen tudta elfogadni, hogy a gyerekeink problémásak. Ebből kifolyólag ő úgy döntött, hogy inkább más utat választ, mint hogy a családjával együtt legyen és inákbb belemenekült a munkába. Úgy gondolom jó úton haladok ahhoz, hogy meg tudjak neki bocsátani. Meghatott még a tanításnak az a része, ahol láttuk, hogy ha nem a lelket tesszük előtérbe, ebből kifolyólag milyen súlyos bajok következnek, amin sajnos én már kersztül mentem. Ebből kifolyólag 6 hónapig anya nélkül voltak a gyerekek. Azt is megértettem, hogy nem szabad a sérüléseket magunkban tartani mert az idővel olyan lesz mint a keserű gyökér ami szétágazik egész testünkben és bajt okoz. Megfogadtam, hogy ellene mondok az okultizmusnak. Isten segítségével és a Szentlélek közbenjárásával. Hálát adok az Istennek mindenért amit kapok tőle. Ámen.
L.H.
Nekem az ördög hazugságaira való rálátás volt új, mert a kisebb bűneim miatt is nagyon szégyelltem magam és nem tudtam mit kezdjek velük. A nagyobb bűneimet pedig a szőnyeg alá söpörtem és emiatt nem voltam ezzel tisztában, de most úgy érzem megvilágosodtam. Úgy érzem, hogy már megbocsátottam azoknak akiknek kellett, de jó volt most ki is mondani. Megtanultam, hogy nem kifele meg befele, hanem felfele kell robbanjak amikor dühös vagyok. Remélem, azért imádkozom és kérem az imát, hogy a kurzus utáni hatás minnél hosszabb ideig a szívemben maradjon. Döntések sorozata amely az én esetemben a szívemig hatolt. Sok hazugságra fény derült, bevilágította Krisztus igazsága, új szívet kaptam és egy gyönyörű fehér ruhát. Hála érte....
D.R.
Engem az ragadott meg a legjobban, amikor arra kértek, hogy mondjam el mit tanultunk meg és úgy gondolom az a lényeg, mi az, amit továbbviszünk, és mi az, ami tovább tartja a Szentlélek lángját bennünk. Égbe nyúló igazságok hangzottak most el ezen a kurzuson, amit nehéz csupán tudatosan a magunkévá tenni. Ez az alkalom mindenképp jó volt arra, hogy eljussak egy olyan felismerés szintre, ami megkülönböztet mindannyiunkat az eddigi átlagos emberi életünktől és hiszem, hogy ez egészen égbe ívelően megváltoztatja az életünket. Az első ami megragadott, az Krisztus világossága, mert ez nem olyan, mint a festményekben a színek, hogy összekeverednek, hanem Egy forrás van, az pedig a Krisztus világossága. Minden egyes napomat a dicsőítés arany fényébe szeretném foglalni ezután, mert ez csak az Úrról szól. Meg tudom fogalmazni minden nap, hogy milyen csodálatos Isten, mert megteremtette a Világot és benne csodálatosat alkotott, engem é sez is Téged dícsér, mert senki nem ér fel Veled! Minden napom mint gyakorló kereszténynek a napja egy ajándék a Világnak, amit én Krisztusból átadok másoknak azáltal ahogy élem az életemet, ahogy másokhoz viszonyulok és ahogy önuralmat gyakorolok saját magamon. Tanultam a gyógyult reakcióról nagyon sokmindent és tudom, hogy úgy kell éljem minden napom, hogy ajándék legyen Istennek. Naponta kell megbocsátanom, mert nem érdemes úgy élnem az életem, hogy nem bocsátok meg, mert az a Világ a fejemre ömlik és maga alá temet, megfulladok benne. Minden nap Krisztus békéje legyen az, ami irányítson és amit tovább adok. Megértettem, hogy Isten hangja nagyon halk, nagyon finom, de ott van, és az amit nekem tennem kell, az az elcsendesedés és figyelem Istenre, hogy ezt meghalljam. Szeretném kitűzni ezt célul, hogy én is napi társalgásban legyek az Úristennel. Továbbá megértettem, hogy mennyire fontos az áldozás az életemben, hogy magamhoz vegyem Krisztust minden nap. Úgy érzem ezek a dolgok azok, amik igazán gazdagabbá teszik az én lelkemet és életemet.
H.L.
Számomra nagy áttörés volt a lelki gondozómmal való beszélgetésben, úgy érzem, hogy sikerült nagyon sok megkötözéstől szabadulnom. A Szentlélek átrendezte az alapokat és most kezdődik valami új. Most már tudom, hogy Jézus az alap és teljesen be akarom engedni az életembe! Hosszú út áll előttem, ha a Jó Isten is úgy akarja, sokáig megmarad a lelkesedés és imádkozom a közösségünkért és Értetek is, hogy egységben és egészségben a Szentlélek vezetésével sokáig megmaradjunk!
V.L.-S.
Én azt hittem, hogy az összes régi sérelmemnek megbocsátottam és elindultam egy úton, aztán jön a lelkigondozó, előszedjük őket, megnézegetjük, beszélgetünk és azt mondja, hogy bocsánatot kellene kérni Istentől, vagy bocsássak meg, nagy nehezen ezeket megtettem, de hogy még imádkozzak is érte, hogy a mennybe jusson, ez kiütötte nálam a biztosítékot. Azt hittem ezeken én már túl vagyok, de rájöttem, hogy nem. Ha ezt sikerül megtennem akkor azt hiszem tényleg ráléphetek a jó útra.
Fülöp Kurzus - Gyergyószentmiklós - szeptember
B.E.
Volt egy bűnöm, amit nem tudtam megbocsátani magamnak, hiába, hogy többször is meggyóntam. Az elmémmel tudtam, hogy az Úr Jézus megbocsátott, de szívemből nem tudtam elfogadni. Úgy érzem, most új, tiszta lapot kaptam, mitha Isten azt mondta volna, hogy Ő már rég megbocsátott nekem, így szeret, ahogy vagyok és ne cipeljem magammal tovább a bűneim. Ez volt az egyik megtapasztalásom, a másik pedig a bűn téma volt, rájöttem, hogy felvállalhatom és kifejezhetem azt, hogy bűnös vagyok és én ilyen vagyok. Megérintette a szívemet az az igazság, hogy Isten egyszülött fiát áldozta fel és ez az Atyának fájdalmas volt. Rájöttem, hogy én élem a mindennapjaimat, de nem gondolok arra, hogy értem a Mennyei Atya az Ő szeretett fiát adta. Úgy akarok élni, hogy ezt a szetetet tettét az Atyának értékeljem és viszonozzam. Nem tudom ez még hogyan fog sikerülni, de törekedni szeretnék erre. Másképpen látom a szüleimet is, mert tudom, hogy a Mennyei Atya szeretetéből a szüleim viseltek gondot rám. Megértettem, hogy hívhatom a Szentelelket segítségül és ő egy személy.
F.Zs.
Úgy érzem, hogy ebben a Világban nagyon dolgozik a gonosz és elsodródom a Jóistentől. Sokszor találkoztam a Szentlélekkel, de nem tudtam, hogy akkor az történik. Most megértettem, hogy a szentmisén találkoztam a Szentlélekkel, és az akkor volt, amikor a könnyeim folytak, nem bánatomba, vagy örömömbe, csak egy jóleső érzés volt bennem, amit először szégyelltem, de most már tudom, hogy a Szentlélek munkálkodott bennem. Megértettem, hogy a Szentlélek nem jön-megy, hanem bennem van és meg kell találnom a hangját, mert mindig ott van, akit megkereszteltek, abban benne van. Nagyon szerettem a dicsőítéseket, mert éreztem, hogy ott is nagyon jön a Szentlélek. Kitártam a kezemet, és éreztem egy szellőt, amire azt hittem, hogy huzat van a teremben, de körülnéztem, hogy semmi huzat nincs ahogy legyen. Ekkor döntöttem el, hogy engedjem meg, hogy érezzem a Szentlelket. Megértettem még, hogy mennyire fontos a közösség az életemben.
V.O.
Megértettem, hogy engem Isten úgy szeret, ahogy vagyok, akkor is, ha túlsúlyos vagyok. Ha az emberek nem is fogadnak el, megkritizálnak, Isten akkor is szeret engem. Fontos, hogy befogadjam a Szentlelket, mert ha befogadom, akkor tudom sugározni Istent és tudok beszélni róla. Megértettem, hogy nagyon fotos az, hogy közösségbe járjak, mert ott tudok fejlődni a hitben, és ha nem fejlődök, akkor csecsemő szinten maradok a hitéletben. Ami még megérintett, az volt, hogy a közösségben mi is le kell hajoljunk egymáshoz és először mi kell megerősödjünk ahhoz, hogy új embereket tudjunk befogadni a közibe. Megértettem, hogy ne legyek énközpontú, gőgös a közösségben, mert nem tudok így mást felemelni, mert akkor csak szembe jön velünk és ütközünk egymással. Nagyon rossz önkritikám volt, de most így rájőve, hogy van egy bűnös természetem, odavihetem Jézus elé és nem kell tovább cipelnem magammal utána a terheim és bűneim. Meg kell ismernem a Pásztor hangját, mert akkor tudni fogom, hogy mire kell figyelnem.
Sz.K.
Úgy érzem így visszatekintve, hogy Most értem oda lelkileg, hogy be tudjam fogadni azt, amit a Fülöp Kurzus készített számomra. Úgy éreztem magam a kurzuson, mit gyerekkoromba, amikor készültem elsőáldozni, mert ott is annyira rácsodálkoztam Istenre és a hitre, és ezt újra átélhettem még mélyebben. Olyan érzés volt bennem, amikor imádkoztak értem, ami arra késztet, hogy Isten útján tovább haladjak.
K.P.
Nagyon sokminden megérintett már az első nap. Nagyon tetszettek a tanítások és szemléltető eszközök. Tetszett, hogy dicsőítéssel kezdtünk minden nap és dicsérhettem a Urat. Rájöttem, hogy van egy bűnös természetem és fontos, hogy minden nap hittel és megtéréssel tudjak haladni Isten útján.
F.O.
Régóta készültem a Fülöp Kurzusra és nagyon örültem, hogy megszervezték Gyergyóban. Az első nap még rosszul éreztem magam, de igyekeztem kitartani. A második napon viszont már nagyon jól voltam, és aznap a Szentlélek téma tetszett a legjobban. Megérintette a szívemet, amikor hívtam a Szentlelket és kértem az ő ajándékait. Úgy érzem nagyon sok ajándékot kaptam tőle, többek között a nyelveken való ima értelmezését és a prófétálás ajándékát. Megértettem, hogy megvallhatom azt, hogy van egy bűnös természetem, de ettől még nem kell elfordulnom Istentől.
Megkülönböztetés kurzus - Marosvásárhely - augusztus
K.Cs.
Nagyon erősen megérintett, hogy Jézussal társörökösök vagyunk, de nem csak a szép dolgokban, hanem a megaláztatásban is osztoznunk kell vele. Közelebb kerültem a dinamikákon keresztül Jézushoz. Megértettem, hogy figyeljek a kísértésekre és csírájában folytsam el őket, mert ha nagyra nő a dolog, akkor jobban benne vagyok a bajban. A napocskás megkülönböztető módszer tetszett a legjobban, mert nehezebb ha elkapkodom a döntéseimet. Rájöttem, hogy minden nap imádkoznom kell és a módszer segítségével könnyebben kapok egy képet arról, hogy milyen döntést hozzak.
N.M.
Ami új volt számomra, az az volt, hogy a gonosz hogyan veszi fel sokszor a báránybőrt és hogyan téveszt meg az életünkben. Próbáltam mindig hallgatni a lelkiismeretemre de ki tudja, hogy hányszor nem az szólt, hanem a gonosz és ki tudja hány rossz döntést hoztam meg az életemben e miatt. Nagyon jó volt ez a kurzus arra, hogy megtanuljam azt, hogy még mélyebben kapcsolódjak Istenhez, fejlesszem és ápoljam Istennel a kapcsolatot, ne lankadjak el, mert a jó katona is, ha nem edz elpuhul. Megértettem, hogy minden nap kell edzzek/építsem Istennel a kapcsolatom és igyekszem erre most mégjobban fókuszálni. Ami még megérintett ezen a kurzuson az az, hogy Isten nem jön oda a pásztor/bunkós bottal, hogy ütlegeljen, hanem szépen, szelíden furdall a lelkiismeretem által. Isten, amikor kell oda-oda szúr, hogy észrevegyem, ha rossz úton vagyok, de utána szépen, kedvesen, serénykedve visz tovább az Ő útján. Az első megkülönböztető módszer jött be a legjobban, de annyira felkavart a kérdés, hogy egyszerűen befeszültem és előjött a szorongásom és akkor imádkoztam, hogy mit csináljak, hogyan tovább és elkezdtem írni a jegyzetfüzetembe, hogy mi van bennem, milyen gondolatok jöttek fel bennem, mi az ami gátol. Ezután a második megkülönböztetési módszernél ugyan azzal a kérdéssel már tovább tudtam vinni a dolgot, tudtam pontokat megfogalmazni. Viszont vissza szeretnék térni az első módszerre még, hogy érzelmileg és értelmileg is átgondoljam és jó döntést tudjak hozni. Nagyon hálás vagyok, hogy imádkoztatok a betegségemért, mert vesekövem van és a héten már nagyon erőteljes fájdalmaim voltak és azt éreztem a kurzus alatt is, hogy hazamegyek, mert annyira fáj, pont az egyik dinamika előtt. Abban a pillanatban, amikor döntöttem, hogy a szenvedő Jézust követem, megszűnt a fájdalmam, azután jelen tudtam lenni és ezért hálás vagyok.
K.É.
Engem a két stratégia és taktika fogott meg, azok a tulajdonságok, amiket a gonosz alkalmaz, megfélemlít, szomorúságot okoz stb. A jövőben szeretnék több minőségi időt tölteni Istennel. Az első megkülönböztető módszer tetszett a legjobban. Tetszett a második megkülönböztetési módszernél, hogy minden szempontot, érvet vizsgáljak meg Isten szemszögéből, az Ő törvényei által. A tükröző megkülönböztető modszer is tetszett, mert az jött fel akkor bennem, amit Szent Ágoston mond, hogy „Szeress és tégy amit akarsz.” Rájöttem, hogy mindegy, hogy mit döntök, csak szeretetből történjen és tudom életem végén is, hogy nincs miért bűntudatom legyen, mert szeretetből tettem, amit tettem.
Sz.N.
Ami engem megérintett a kurzuson, hogy nem hús és vér ellen harcolunk. A színdarabban, amit előadtunk, én játszottam a rossz hang szerepét és azon gondolkodtam, hogy nekem miért ilyen testhez álló ez a feladat?! Rájöttem, hogy ismerősek ezek a szövegek, ezek a rossz hangok. A munkahelyemen elég sokszor megbélyegeznek a hitemért és rájöttem, hogy nem reagálhatok úgy, hogy „belőled is az ördög szól”, hanem könyebben meg tudok bocsátani az illetőnek és gondolkodjak a másik fejével és vegyem figyelembe az Ő szemszögét is. Megértettem, hogy beszélgessek el vele és ne ellenségeskedjek, ne húzzam fel magam. Vannak olyan helyzeteim, amikor érzem, hogy a Szentlélek olyan finoman és halkan szól és akkor elgondolom, hogy mit tennék, ha életem végén lennék és arra gondolok, hogy most milyen döntést hoztam. A félelmeim miatt, a döntés helyzetben túl sok szempontot veszek figyelembe és ha arra gondolok, hogy életem végén ezek mind fognak-e számítani egyből rájövök, hogy nem, és vannak sokkal fontosabb szempontok is. A komplexebb helyzetekben, amikor megkülönböztetésre van szükségem, tetszett, hogy vegyem figyelembe az értelmi és érzelmi érveimet is a dologgal kapcsolatban. Ezek által kikristályosodnak a saját motivációim és meg tudom vizsgálni a helyességüket. Rájöttem, hogy sokszor azért kérdezem Istent, hogy mit tegyek, mert nem akarom vállalni a felelősséget, hanem inkább Istenre kenném. Nagyon megfogott, hogy amikor a döntést meghoztam, akkor nem fogom rá Istenre, hogy Ő mondta és nekem márpedig 10 év múlva is a javamat szolgálja az a döntés.
Lelkigondozói kurzus - Csíkcsicsó - június
K.L.
Úgy érzem, hogy ezen a kurzuson sokat fejlődtem, jó volt itt lenni és tanulni. Szeretném alkalmazni a kurzuson hallottakat az életembe, hogy ne essek vissza. Az egyik nagy fájdalmunk, hogy nagyon régóta nem fogant meg gyermekünk. Nagyon sokat dolgozok és háttérbe szorítottam a családom, de ezen változtatni szeretnék. Ami a legjobban megmaradt a kurzusról, hogy a nagy sérüléseimet úgy kezeltem, hogy „megbocsátok, de nem felejtek”. Úgy gondoltam, hogy ezzel a kijelentéssel én letudtam a megbocsátásomat, de rájöttem, hogy teljesen meg kell bocsátanom. Hosszú éveken keresztül nem tudtam megbocsátani egy személynek az életemben, de úgy érzem, hogy ezt most sikerült letennem.
K.T.
Mindig úgy voltam, hogy a Mennyei Atya olyan, mint én, hogy megbocsát, de a számlát a végén be fogja nyújtani a bűneimért. Úgy érzem ezt most el tudtam engedni. Voltak olyan dolgok, bűnök, amiket hosszú ideig cipeltem és sokszor meggyóntam, batyuként vittem a hátamon. Nagy szabadulást éltem meg most, meg tudtam első sorban ennyi idő után bocsátani magamnak és ez a batyu lekerült a vállamról. Úgy érzem, hogy „kinőttek a szárnyaim”. Egy másik dolog, hogy édesanyámnak volt a legnehezebb megbocsátanom. Tudtam régebbről, hogy édesanyám az okozója sok sérülésemnek, mert úgy gondoltam neki köszönhető, hogy nagyon önbizalom hiányos és teljesítmény központú voltam az életem során. Úgy gondoltam tökéletes kell lenni mindenki előtt és otthon is a maximalizmusra törekedtem. Mindenki felé a szép arcomat próbáltam mutatni, miközben legbelül nagyon magányosnak éreztem magam. Úgy jöttem ide, hogy ennyi évesen üresen, céltalanul, tehetetlenül, semmit sem értem el, nincs gyermekem, nem váltottam meg a világot, nem érek semmit. Ez a kurzus segített nagyon, hogy nem kell tökéletes legyek és merjem rábízni Istenre a dolgokat. Mindig úgy voltam, hogy „rád bízom Uram, de azért fogom a gyeplő másik végét a kezemben, mert csak jobban tudom mi kell nekem”. Most megértettem, hogy legyek olyan, mint egy gyerek és merjem Rá bízni magam. Most már tudom azt, hogy értékes vagyok és így szeret, ahogy vagyok. Bármit hoz a jövő, Ő biztosan tudja mi a jó nekem. Ez a dolog, hogy mindenkinek szívből meg kell bocsátanom, olyan könnyebbséget hozott az életembe, hogy ha lehetne repülni tudnék. Úgy érkeztem ide, hogy alig tudtam összesszedni magam, fizikai és lelki szempontból is, de most azt kell mondjam, hogy mind fizikailag és lelkileg is nagyon feltöltődve megyek el és remélem, hogy ez így is marad.
A.M.
Ami a legjobban megfogott, az a megbocsátás, mert rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy én nem vagyok hibás. Megértettem, hogy akkor milyen nehéz megbocsátani, amikor te nem vagy hibás, hogy lásd, hogy a másikat milyen helyzetbe hoztad. A másik dolog, ami megfogott, az az, hogy ne ki, ne befelé éljem meg, hanem felfelé és Istennek robbanjak ki, mert én mindig visszapattintottam a haragom, amit kaptam, azt adtam is. Saját magamnak volt a legnehezebb megbocsátanom. Amikor kijöttem a lelkigondozásból, úgy éreztem, hogy szeretnék meggyónni. Mindig hallottam, hogy a kegyelem és áldás úgy árad, ha megbocsájtasz és megbánod a bűneidet. Amikor úton voltam a gyóntatás felé láttam, hogy a férjem a gyermekeimmel ping-pongozik és ezt kegyelemnek és áldásnak éltem meg, mert még a nagy fiam is aki nem szeret, még ő is odaállt és együtt voltak. A gyóntató atyán keresztül minden terhet le tudtam tenni és úgy éreztem, mintha repülnék hazafele. Sokan mondták ezt a hasonlatot, de sose tudtam ezt megérteni, de ezt az igazi szabadságot most sikerült megéljem és dicsÅ‘ítést énekelve mentem hazafelé.
Sz.B.
Úgy érzem, hogy nagyon mély pillanatokat éltem meg. Ami a legmélyebb volt, hogy két emlékem gyógyult nagyon sokat. Az volt az érdekes, hogy hazamenve is folytatódott ez a folyamat. Eszembe jutott egy régi emlék és megmutatta a Szentlélek most, hogy miket kellett volna mondjak édesanyámnak a halálán és hogyan kellett volna elbúcsúzzak tőle. Úgy érzem, hogy teljes gyógyulást éltem meg ezzel az emlékemmel kapcsolatban. A megbocsátásnál önmagamnak volt nagyon nehéz megbocsátani és édesapámnak, de sikerült most ezt megtennem. Sikerült nekem is megélnem ezt a szabadságérzetet. Egy fehér hattyú képét láttam az imában és láttam, ahogy kijön a vízből és megrázza magát, majd széttárja a szárnyait. Ezelőtt sokszor volt a fejemben egy szárnya szegett madár önmagamról. Mindig vágytam arra, hogy megszabaduljak a bűneimtől és gyógyult legyek, de nem gondoltam, hogy ez ennyire hirtelen meg tud történni, úgyhogy nagyon hálás vagyok Istennek mindenért.
B.K.
Megértettem ezen a kurzuson, hogy előbb hallgassam az Isten szavát, majd csak utána cselekedjem. Isten teljes életet tervezett számomra, ahol közösségben vagyok vele, de ha haragszom akár Rá, akár a körülöttem levő emberekre, azzal elvágom magam tőle. Isten a meg nem bocsátással nem vállal közösséget. A megbocsátás az egy döntés, amit nem mindig kísér érzelem, de a Szentlélek a döntés után majd gyógyítani fogja az érzelmeimet is. A lelkigondozás alatt megtapasztaltam a Szentlélek vezetését. Eszembe jutottak a múltban szerzett sérelmek, amire szelíden rávezetett a Szentlélek. A Jó Isten szabadságot adott arra, hogy feltárjam a régi sebeimet. Átadhattam ezeket a sebeket az Istennek, hogy Ő gyógyítsa be!
Lelkigondozói kurzus - Nagyvárad - május
S.Gy.
A Nagyváradon megtartott Lelkigondozói kurzuson megéltek olyan erős hatást gyakoroltak rám, hogy jóleső lelki izomláz érzetét váltották ki bennem. Az előadásaitok során elhangzott szembesítések szükségszerűek voltak a lelki gyógyulásomhoz. Úgy vélem, hogy a tanításaitoknak és a tanúságtételeiteknek fontos szerepük volt a lelkivilágom megtisztulásához. Ezt a tégelybe helyezett frissen bányászott aranyrög aláfűtéséhez szükséges magas hőhöz tudnám hasonlítani. Ahogyan a színarany különválik a salaktól, úgy a lelkigondozómmal történt beszélgetést és szabadító imákat követően bennem is elkülönült a lelkivilágom értékes része a bűnös hajlamaimtól és megsebzettségeimtől. Dicsőség a Szentháromság egy Istennek mindezért!
Sz.M.
A kurzus előtt úgy éreztem nagyon sok terhet cipelek és sokat imádkoztam, hogy ezeket elvegye Isten, ami ezen a kurzuson megtörtént. A gyerekkoromban, házasságomban is sok problémánk volt és helytelen megoldásokhoz fordultam, jósoltattam, hogy helyrehozzák az életem. Viszont láttam, hogy a kártyavetésben nincsen eredmény, ezért Istenhez fordultam, mert úgy gondoltam senki sincs aki rajtam segíthetne. Most már látom, hogy Isten ott volt velem a nehéz helyzetekben. Mivel gyerekkoromban is láttam, hogy a szüleim hogyan élnek, én ezt nem szerettem volna átélni a férjemmel, ezért azt mondtam ha ez nem működik, akkor én inkabb végzek magammal. Ezt csak kimondtam, de sokáig okoltam ezért magam és mondogattam magamnak, hogy nem vagyok jó semmire és mások is mondták ezeket nekem. Sikerült most felismernem, hogy Isten nagyon sok csodát tett az életemben és nélküle nem lennék itt. Isten tartotta meg az összetört életemet. Sokáig szégyelltem a házasságom, a családom, de most felszabadultam ebből. Nem tudtam elengedni, hogy nem sikerült a házasságom és elváltam, sokáig okoltam magam ezért. Nehéz volt megbocsátanom magamnak, de most megértettem, hogy ez milyen fontos és sikerült.
R.Zs.
Tudtam, hogy valami nincs rendben az életemben, de nem tudtam megfogalmazni, hogy mi az. Rájöttem, hogy erős teljesítmény kényszerem van és ez az életemet végig kísérte. Ami a gyengeségem, az az erősségem. A családban és különböző intézményekben nagyon sok elvárás tornyosult elém. Úgy éreztem többet várnak tőlem, mint amire képes vagyok és amit tudok nyújtani, de Istennel képes vagyok. Jó volt kimondani, szavakba önteni azt, hogy megbocsátok azoknak akik sérelmet okoztak. Rájöttem, hogy szeretnék foglalkozni a családfám gyógyításával is.
J.K.
Sokmindent megértettem fejben a kurzuson és előtte is, de a kurzus számomra arra volt jó, hogy a fejemtől a szívembe kerüljenek dolgok. Jó ideje foglalkoztatott, hogy honnan vannak a problémáim a maximalizmussal. Semmit sem mertem kiengedni a kezemből, mindig én akartam mindent megoldani, mindent le kellett ellenőrizzek. A Szentlélek felhozta a lelkigondozóm segítségével, hogy ez egy gyerekkori sérülésem. Rájöttem arra, hogy ez a sérülésem 6 éves koromban történt. Szendvics gyerek vagyok, megszületett a kistesóm és minden felborult. A kicsi miatt nagyon el lettem hanyagolva és menekültem ezért otthonról, mert éreztem, hogy nekem mindent tudni kell ahhoz, hogy jó legyek. Jó volt ebből gyógyulni. Meg kellett bocsátanom édesanyámnak, hogy sose mondott el egy dolgot kétszer. Ha valamilyen kérdésem volt az iskolában, mindig azt mondta, nincs időm, hogy elmondjam kétszer. Beteges volt sajnos, szóval értem, hogy nem volt ideje, de jó volt ezt úgy beismerni, az Úr elé vinni és tőle kérni a gyógyulást. Ez volt a legnehezebb amit letettem most, hogy ne haragudjak senkire, az anyukámra se, a kistesómra se. Ez nagy munka volt az életemben, de sikerült letenni.
Fülöp Kurzus - Csíkcsicsó - április
S.Z.
Az a mozzanat tetszett a legjobban, amikor behívtuk a Szentlelket az életünkbe. Megérintett az egyik testvér imája, mert olyasmit mondott általa a Jó Isten, amit nem volt honnan tudjon rólam, mert nem ismer és innen tudtam, hogy tényleg Isten szól hozzám általa. Úgy érzem megerősödtem a hitemben, hogy Jézus mindig mellettem van, ott van mindig a hátam mögött és segít nekem. Az tetszett a legjobban, hogy a tanúságtételek Å‘szinték voltak, és olyan példák voltak állítva az életből, amik akár velünk is megtörténhettek, ezáltal bele tudtam jobban helyezni magam ezekbe a szituációkba. Tetszett, hogy megoldásokat is kaptam, tárgyias példákkal szemléltetve, hogy hogyan tudjam gyakorolni a hétköznapokban a hitemet. Még tavaly a csicsói Egyházközösséghez csatlakoztam és segítettem a weboldalakat kezelni. Ez a kurzus megerősített abban, hogy a közösségben legyek nyitottabb, beszélgessek az emberekkel. Állok elébe, hogy mit tudok tenni a közösség javára.
B. Sz.
Erős megtapasztalásokat éltem meg ezen a kurzuson Isten szeretete által. Megértettem, hogy eddig Istent elhagytam, de most már tudom, hogy Isten így is szeret engem. Ő nem hagyott el, csak én hagytam el. Úgy érzem új ember lettem, egy új ember lép ki ma a Világba. Megérintett, hogy a bűnös természetem a szívemből fakad. Eddig nem tudtam kibontakozni, és úgy éreztem magam, mint egy kiszáradt rózsa, nem tudtam felszabadulni addig a pontig, amíg szombaton befogadtam a Szentlelket az életembe, és rádöbbentem, hogy a Szentlélek is közbenjárt azért, hogy részt vehessek ezen a kurzuson.
B. L.
Az én megtérésem nagyon lassú folyamat volt, a kurzuson hallottak már ismerősek voltak számomra, de egy dologról még nem hallottam így. A bűn téma volt, ami megérintette a szívem most. A bűnre való természetemmel én úgy voltam, hogy törekedtem kevesebb bűnt elkövetni és bántani ezzel a Jóistent. Viszont volt bennem egy olyan, hogy egyszer majd eljön az a pillanat, hogy szinte bűnöm sem lesz, mert én mindent leépítek az életemből. Viszont az a tény, hogy van egy bűnös természetem az áteredő bűn miatt, amitől nem fogok tudni megszabadulni, sokkolt engem. Ez érintett meg a legjobban és ezt volt nehéz elfogadni, hogy ezzel együtt kell élnem, mint az árnyékommal. Ha kilépek a napra, a bűnös természetem meglátszik és velem jön. A jó viszont az, hogy Isten világossága beragyog engem!
F. I.
A Fülöp Kurzus nagyon sokmindent adott és elvett, amiért nagyon hálás vagyok. Első sorban nagy küzdelmeim voltak a megfelelési kényszeremmel, sajnos ez fokozódott tovább a házassági életemben és a betegségem is rásegített. Mély ponton voltam, de úgy érzem, hogy ezen a kurzuson le tudtam tenni a terheimet. Átadtam magam Istennek teljesen, a hibáimmal együtt. Megértettem, hogy ne mástól várjak el először dolgokat, hanem egyszer magamon dolgozzak. A középső testvéremmel konfliktusos kapcsolatunk volt, próbáltam kiengesztelődni, de nem láttam a nyitottságot részéről erre. Nem tudtam szabad lenni ettől a rossz érzéstől, hogy haragszik rám. Úgy érzem Isten kezébe tudtam helyezni ezt a kapcsolatot. Ezen a kurzuson lelki békét kaptam.
P. P.
A kuzus elejétől a végéig, minden pillanat megérintette a szívemet. Amit ebből kiemelnék az volt, hogy szembesültem azzal, hogy a Jó Isten úgy szeret engem, ahogy vagyok és nem vág ki engem a családi képből. Megértettem azt is, hogy Isten nagyon szeret engem és az Ő szeretett gyermeke vagyok és fontos vagyok Isten szemében. Abban a hitben éltem régebben, hogy Jézus majd halálom alkalmával megvált, de megérttem, hogy nem, mert Ő már megváltott! Tudom most már, hogy nem sajnálnom kell Jézust a szenvedéséért, hanem követnem kell őt. Nekem ápolnom kell magamban azt a tudást, amit itt kaptam Istenről. Nagyon meglepett az, amit a közösségről hallottam, megértettem, hogy a gyengébbet segítenünk kell, de sokszor fordul a kocka és én is lehetek az a gyengébb, akinek segítségre van szüksége. Megértettem, hogy nagyon fontos segíteni a gyengébbet, és tudom, hogy lehetünk testvérei egymásnak, nem számítva azt, hogy hány osztályom van, milyen tudással rendelkezem stb. Megtapasztaltam, hogy egyformán erÅ‘sek vagyunk, hogy összetartozunk Krisztus szeretetében. Elmondhatom, meg vagyok győződve arról, hogy jó úton vagyok.
P. E.
Úgy érzem nagyon mélyen tudtam megélni ezt a kurzust. A megtérés nem volt új a számomra, mert február körül átadtam az életem Istennek. Elkezdtem járni közösségbe és azt éreztem, hogy Isten elkezdett felépíteni engem. Kértem Istent, hogy azt tegye velem, amit Ő jónak lát. Amikor ide jöttem a kurzusra, úgy éreztem, hogy nagyon ismerősek számomra ezek a dolgok, amiket itt hallottam. Ekkor viszont rájöttem, hogy azért, mert Isten végig készítette az én szívem erre, hogy olyan mélyen tudjam megélni, amire szükségem van. Sokszor egyedül éreztem magam az életemben, de Isten most megszólított.
K. E.
Amikor a kurzusra érkeztem, nem voltak elvárások bennem. Nyitott szívvel, lélekkel indultam neki a hétvégének, hogy lelkileg feltöltődjek. Többet kaptam, mint lelki feltöltődés! Életem viharaiban mindig is éreztem Isten jóságos szeretetét. Felismertem a kurzuson, hogy egy büntető istenkép élt bennem és azon vagyok, hogy ez megváltozzon. Megértettem, hogy Isten átsegít a kríziseken, önmarcangolásokon. A Fülöp kurzuson közelebb kerültem Jézushoz és a Szentlélekhez. Behívtam a szívembe és mélyen megérintett. Ami új volt, és most értettem meg, hogy van egy bűnös természetem, ezért követek el bűnt de most már tudom, hogy mit kell tennem, hogy ennek ellenére közel kerüljek Istenhez és 'azért teremtett meg Isten, hogy szeressen'!
B. E.
Nagy öröm és hála van az én szívemben, hogy részt vehettem a Fülöp Kurzuson! Hála nektek is, hogy vagytok nekem, ugyanis nagyon sokat tanultam, tapasztaltam a tanításokból hogy milyen bűnöket kell elhagynom, mit hogyan kell kezelnem. Pl.: konfliktusokat, bántásokat...stb. Azt érzem, hogy egyre közelebb kerültem a Jó Istenhez a tanítások által és tudom, hogy ott van velem, és az Ő utján akarok járni. Már nagyon várom a lelkigondozói kurzust is!
F. I.
Nagyon mélyen átéltem minden eggyes testvér tanúságtételét. Nagy tisztelettel vagyok minden emberért aki ennyire őszintén tanúságot tett a régi életéről. Nagyon sok hasonló történet volt az én életemben is megtérésem előtt. Úgy érzem bátorítóak voltak számomra, hogy felvállalhatom a gyengeségeimet, sebeimet és ezeket nem kell szégyellnem. Hála és köszönet ezért az Úrnak. Amikor jeleztek nekem, hogy lesz ez a kurzus, nagyon örültem, viszont nem tudtam mire számítsak. Így elvárások nélkül érkeztem, csak annyit szerettem volna, hogy a Jó Istennel még erősebb kapcsolatot építhessek. Ezen a kurzuson a vágyam fokozódott a szívemben, szinte szomjazom, hogy még jobban ismerjem a Szentírást, mert az elmúlt években ebben találtam vigasztalást, erőt. Nem akarok félszívű, vagy megosztott követő lenni.
B. - P. J.
Másodszor vettem részt ezen a kurzuson és most úgy érzem, hálával, örömmel, szeretettel, békével telt meg a szívem. A Mennyei Apukámmal és testvérekkel lenni, két egész nap, csodálatos élmény volt számomra, úgy érzem, hogy ennél szebb, jobb nincs. Az Isten végtelen szeretetét tudom és hisszem az értelmemmel, de sokszor hosszú az út a fejtől a szívig. A dinamikák segítettek újra érezni Isten végtelen szeretetét. Megértettem, hogy szeret minket, de engem is külön! Tudom, hogy én is szeretett gyermeke vagyok, újra fülembe súgja, hogy csiszolt gyémánt vagyok Istennek. Megerősített az Úr, hogy nemcsak nekem van szükségem Őrá, s testvéreimre, hanem testvéreimnek is szükségük van rám. Milyen sok testvérem van az Úrban! Milyen gazdag családom van! Megértettem azt is, hogy azért követek el bűnöket, mert bűnös természetem van, nem vagyunk bűntelenek, de meg vagyok váltva. Önerőből nem tudok megszabadulni bűneimtől, törekednem kell, döntenem kell a jó mellett, imádkoznom, böjtölnöm kell, hogy felismerjem a jót, a helyeset. DE Jézus már megváltott! Ha minden nap Jézussal élek, ha a Szentlélek segítségét, vezetését kérem, Rá bízom életem minden percét, akkor Ő erővel tölt el, békében, örömben élhetek. A Szentlélek megtermi gyümölcsét! Megértettem azt is, hogy a Szentlélek a nyelvek adományát azért adta, hogy jobban tudjak imádkozni ha fáradt vagyok, s már nem tudok jelen lenni az imában, a Lélek imádkozik bennem. Használjam a közbenjárásban is, különösen akkor, amikor nem tudom, hogy miért imádkozzak. Úgy érzem, hogy a Jó Atyám ismerve szívem legmélyebb vágyát, bíztat, hogy cselekedjek, hogy édesanyákkal együtt imádkozzunk gyermekeinkért, családjainkért.
Sz. I.
Nagy hála van a szívemben, hogy Isten meghívott a Fülöp Kurzusra. Nyitott szívvel indultam erre a lelkigyakorlatra. Megtapasztaltam Isten szeretetét, és tudom, hogy bűnbánatot kell tartanom. El kell szakadjak a bűnös életemtől, bűnös szokásaimtól(irigység, pletyka, stb). Megértettem, hogy a Jó Isten szeretne magához vonni, és ezt nem erőszakkal teszi. Sajnos ezt nem mindig látom be. A kurzus után egy olyan folyamat indult el bennem, ami belül egyre inkább arra ösztökél, hogy közelebb legyek Hozzá, hogy be tudjam fogadni a szívemben, hogy ott legyen velem, tapasztaljam a jelenlétét, hogy halljam a hangját, hogy hagyjam, Ő vezesse az életemet. Minden legyen Isten legnagyobb dicsőségére!
G. E.
Nagyon megérintett minden tanítás és még jobban tudatosult bennem, hogy milyen nagyon szeret engem a Mennyei Atya. Jobban megértettem a megváltás kegyelmét és a Szentlélek ajándékait. Megértettem az életben, hogy nem kell aggódnom a hétköznapok miatt, mert bármilyen nehézség jön az életemben, kérhetem a Szentlélek segítségét, amit már nagyon sokszor megtapasztaltam.
Cs. J.
Számomra ez a Fülöp Kurzus egy csodálatos időszak volt, amit nehezen tudok szavakban kifejezni. Igazán éreztem a Szentlélek közelségét azáltal, hogy mindnyájunkból az igazi szeretet sugárzott és áradt. Sokszor érzem a nehézségeimen keresztül a gonosz támadásait, de megértettem, hogy a Szentlélek, Isten segítségével felemelkedhetek a mélységből. Szeretném, ha nem lennének ezek a nagy akadályok, de tudom, hogy ha imában hordozzuk egymást, annak hatalmas ereje van. Hála és dicsőség az Úrnak mindenért és annak a csodálatos eggyűtt töltött felelejhetetlen napoknak!
H. E.
Nagy vággyal mentem a kurzusra, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Ezen a kurzuson úgy érzem megtaláltam, illetve megismertem az Urat. Mindig is egy tenyérnyi szeretetet akartam a szüleimtől, de soha nem kaptam meg, mert 13-an voltuk testvérek nagyon keményen elmaradt a lelki, a szellemi, és a testi gondoskodás. Azonban megértettem, hogy Isten nagy szeretetében élhetek és ez egy csodálatos érzés, megtapasztalás volt számomra. A Szentlélek hívásában én a megbocsátás kegyelmét kértem, mert engem édesanyám és édesapám és mindenki magamra hagyott 8-10 éves koromban. Kiszolgáltatva éltem részeg mocskos szándékú embereknek, akik a szeretet nevében olyan dolgokat tettek, amit senkivel sem szabadna. Én átéltem olyan megaláztatást és megalázó helyzeteket, amiket soha nem tudtam feldolgozni. Állandóan vártam a szüleimet, egyszer jönnek és elvisznek onnan. Ez a nagyobb lánytesvéremnél történt ahová azért vittek engem, hogy vigyazzak az ő gyermekére, mert én nem jártam iskolába és gondolták, hogy így hasznomat veszik majd. Ott soha nem lehetett tudni, ki mellett ébredek éjjel vagy ki nyúl úgy hozzám, ahogy nem szabad! A lánytestvérem és a férje ebben az időszakban alkoholisták voltak. A megbocsátás számomra nagyon nehéz de ha az Isten megbocsátott nekem, akkor én is meg fogok! A Szentlélek segítségét arra kértem, hogy édesanyámat tudjam átölelni szívből, szeretettel, mert akkor megszületik bennem a megbocsátás is. Nem tudtam tisztán és tiszta szívvel oltár elé menni, de Isten küldött egy olyan férjet nekem aki végtelen türelmes, jóságos, szerető, féltő, gondoskodó, áldott és nagyon jó Édesapa a gyermekeinknek! Ezt sokáig nem tudatosítottam magamban egészén addig, amíg meg nem betegedtek és akkor jöttek a felismerések, hogy a haragom, amit táplálok akár el is veheti tőlem ezt! Mindig kívülállónak gondoltam magam, és ebből az jött, hogy én nem tudok semmit, én sokkal többet kell tegyek és akkor talán valaki engem is látni fog. Megértettem a kurzuson, hogy Istennel élni csodálatos érzés, tudni hogy nem vagy egyedül, kitölt egy olyan ürességet ami mindig ott volt velem.
Sz.D.
A Szentlélek felhozott a kurzus alatt több sebet is, amit gyerekként kaptam és sikerült ezeket megbocsátanom azoknak a személyenek, akik okozták. Azt érzem, hogy nagyot gyógyultam ezen a héten. Eddig nem nagyon imádkoztam az Atyához, és ezt meg tudtam most tenni, ami nagyon kellemes élmény volt számomra. Azt érzem, hogy helyreállt a kapcsolatom a Szentháromsággal, Jézus és a Szentlélek mellett most már az Atyával is beszélgethetek. Nagyon tetszett a kurzusban a szemléletváltás a megbocsájtásban, hogy egy dolgot bízott ránk az Isten, hogy megbocsássunk egymásnak, ahogy a Miatyánkban is van. Sikerült édesanyámmal is egy mély beszélgetést megejtenem, bocsánatot kértünk egymástól és ez számomra nagyon gyógyító volt.
Cs.T.
Régebben tapasztaltam, hogy Isten szeret és szerelemmel tudjuk egymást szeretni, de ezek mindig rövidebb ideig tartottak. A lelkigondozómmal átimádkoztuk az életem szakaszait, de éreztem, hogy valami meggátol és nem tudok teljesen közeledni Istenhez. Nagyon nehéz kifejeznem a szeretetemet, puszi és ölelés szintjén is, akár a férjemnek, szeretteimnek is. Ezen a kurzuson úgy érzem meg tudtam nyitni a szívem Isten előtt. Rájöttem, hogy kiskoromban nagyon árva voltam, nem volt édesanyámmal kapcsolatom és édesanyám nem fejezte ki felém azt a gyengéd szeretetet, amire szükségem lett volna. Megerősítést kaptam viszont arra az imák alatt, hogy engem szeret az Atya, és ez mindennél többet ér, mindent felülmúl.
Sz.Á.
A kurzus előtt egy héttel volt egy nagy törés az életemben. Nem emlékszem, hogy csalódtam e ekkorát valakiben, főleg Istenben. Úgy éreztem, hogy az utóbbi időben a kapcsolatom, ami kiépült az Atyával, azt elveszítettem, és ez nagyon nagyon fájt nekem. Nem éreztem Isten közelségét, hívtam, de nem volt elérhető és ezért dühös lettem, viszont lelkigondozásból tudom, hogy az érzések azok megtévesztőek lehetnek. Az ima nagyon vagány volt számomra a kurzuson, mert feljött egy gyermekkori élmény bennem. Úgy éreztem, hogy Isten nem siettet a gyógyulásomban, és ez megnyugtató volt. Nagy élmény volt számomra, hogy az imába bejött a Szűzanya és a végén együtt mondtuk el az üdvözlégyet. Első nap amikor el kellett képzeljem, hogy odamegyek az Atyához, nem tudtam megtenni, viszont az ima után a dicsőítésben be tudtam menni. Jézus és a Szűzanya vetetett, és ez nagyon jólesett számomra, mert azt éreztem Isten azt mondja, hogy nem csak mostantól vagyok vele, hanem én mindig is hozzá tartoztam. Békességre leltem.
B.M.
Amikor az Atya kertjébe léptem be, éreztem a fű, széna illatát, utána egy fa előtt voltam és az Atya mutatta, hogyan nyessem meg a fát és ezzel másoknak is tudok segíteni. Utána egy mezei esztenára kerültem és azt mondta az Atya, hogy hozzam helyre ezt a helyet ott ahol szükséges és ezáltal a szeretet átadására bátorított. A munka után megkínált enni és innivalóval, ebből pedig azt éreztem, hogy az Atya tisztel engem. Utána az én fámhoz vitt el az Atya és segített lenyesni azokat az ágakat a fámról, amik nekem nem sikerültek, így együtt csináltuk. Egy hosszú fűrésszel a gyökérbe is belenyúltunk. Utána elvitt a tengerhez és bátorított, hogy merjek rálépni a vízre. Háborgott a tenger, de bíztatott, hogy ne féljek. Azt mondta az Atya, hogy Jézus és az angyalok velem lesznek az utamon. Később az édesapámmal való kapcsolatomon dolgoztunk imában, akitől féltem és nem mertem hozzá kapcsolódni. Nem tudom mitől volt ez a félelem. Megkaptam a kurzuson az anyai ölelést, de rájöttem hogy az életemből hiányzik az apai ölelés. Megnyitottam a szívem és a kurzuson egy szervező testvéren keresztül megkaptam az Atyai ölelést is, ez nagyon mélyen megérintett. 18 évvel ezelőtt egy miséről úgy mentem ki, hogy éreztem kiszökik a szívem, annyira dobogott. Ez egy félelmet szült bennem és folyamatosan ha kicsit ideges lettem mértem a pulzusom és figyeltem a szívverésem, pánik szerűen. Amikor imát kértem ezért, az jött fel bennem, hogy nem tudom honnan jön ez a félelem, de a Szentlélek megmutatta, hogy a fogantatásom pillanatában édesanyám nagyon félt. Az az időszak édesanyám életében nagyon félelemteljes volt. Imádkoztunk, hogy ez a félelem szűnjön meg édesanyámban és bennem is. Megkérdezte a Szentlélek, hogy meg akarok e születni, mondtam, hogy igen, aztán láttam, hogy édesanyám rátett a mellére és örült nekem, hogy fia született. Ettől ő is és én is megnyugodtunk. Azóta nem néztem a pulzusom, még akkor sem amikor nagyon erősen vert, és hiszem, hogy Isten ebből meggyógyított.
D.K.
Mély belső gyógyulást kaptam ezen a kurzuson, amit eddig még az elvégzett kurzusok során nem tapasztaltam. Imában láttam magamat kisgyerekként odakötözve a kiságyhoz. Úgy érzetem abban a helyzetben, hogy egyedül vagyok és nem számíthatok senkire. Jól esett kisírni magamból ezt a fájdalmat. Később éreztem, hogy ott van abban a helyzetben velem az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Eloldotta az Atya azokat a kötelékeket, amikkel a kiságyhoz voltam kötve és azt mondta: Itt vagyok, nem vagy egyedül, az egyém vagy. Az Atya az ölébe vett és én megtapasztaltam egy belső harmóniát, békességet. Erre nagyon régóta szükségem volt, de megtapasztaltam az Atya, a Fiú és a Szentlélek ölelését.
F.E.
Nagyon fájdalmas gyerekkorom volt. Édesanyám nem adott szeretetet, nem tudta kifejezni, csak azt életem meg, hogy elutasít, azt mondta rossz vagyok, bár meg sem születtem volna stb.. Nem kívánt gyermek voltam, el akartak tetetni, de nem sikerült. Szinte 35 éves koromig éreztem ezt, együtt éltem vele. Nagyon szerettem volna emlékezni legalább egy emlékre, amikor édesanyám a karjába vesz és megölel, de nincs egyetlen egy sem. Megtörten érkeztem a kurzusra. Édesanyámmal ma is sokat harcolunk egymással, mert semmit sem csinálok neki elég jól. Sok kurzuson részt vettem eddig, de az édesanyámmal való fájdalmat nem tudtam elengedni. Viszont most nagyon nagy szabadságot érzek, egy régi nehéz lánc hullt le a szívemről, meg tudtam bocsájtani édesanyámnak, mert most már látom, hogy neki is nehéz gyermekkora volt és csak azt tudta tovább adni, amit a szüleitől kapott. Még nagyon sokat kell gyógyulnom, de sikerült eljutnom oda, hogy szeretni akarom őt annak ellenére, hogy ő nem szeretett. 35 éven át a kapcsolat rajta múlt, de most úgy érzem, hogy én is tehetek a kapcsolatunk helyreállítása érdekében és ebben kérem a Szentlélek segítségét.
T.E.
Nehéz gyerekkorom volt, és emiatt azt éreztem életem során, hogy nem vagyok jó, rossz vagyok. Akármikor mondta Isten, hogy gyönyörű vagyok, szeret engem, nem tudtam befogadni. Nem kívánt gyerek voltam, nem akartak engem. Édesapám ágyba került, mert lebénult. Ebben a helyzetben megnyílt nekem és sokmindent elmondott magáról. Akkor tudtam megbocsátani neki, amikor elmondta, hogy neki is milyen nehéz gyermekkora volt. Azt is elmondta őszintén, hogy ők nem akartak engem, amitől én összeomlottam. Imában a Szentlélek megmutatta, hogy Isten a fogantatásomtól kezdve velem volt. Megmutatta azt is, hogy az anyaméhben a szüleim megpróbáltak megölni, átszúrni egy kötőtűvel. Isten megmutatta, hogy Ő akkor odatette a kezét és a kötőtű az Ő kezét szúrta át, és nem engem, nem ért el hozzám, mert Isten megmentett. Nagyon összetört, megtaposott életet éltem egészen addig, amíg férjhez nem mentem. Ekkor egy páncélt, álarcot vettem magamra, amik azok a hazugságok, hogy nem vagyok jó, tiszta stb. A sok bántás miatt így védekeztem és így mentem hozzá a férjemhez. Imában az Atyához szerettem volna menni, amikor mentem felé, a koszos ruhám cafatokban hullott le rólam. Amikor a lépcsőhöz értem ott várt a vőlegényem, Jézus, aki az Atyához vezetett, és lebontotta rólam a páncélt. A páncél alatt magzati pózban voltam sebesen, koszosan, de az Atya addig melengetett az ölében, amíg ki tudtam bújni ebből a pózból. Az imában úgy éreztem édesapám bocsánatot kért tőlem a bántásokért és gyógyulni kezdtem. Édesanyámtól is sok bántást kaptam, mert nagyon rideg volt hozzám, de neki is meg tudtam bocsátani.
B.Z.
Egy éve hirtelen meghalt édesapám és ezt a gyászt cipeltem magammal. Úgy éreztem, hogy az Atya szeretete átölelt és várt engem, békesség és megnyugvás töltött el. Sírni kezdtem és nem tudtam megállni, annyira megérintett ez a tapasztalat. Az utóbbi egy évben nagyon sok harag gyűlt fel bennem és nagyon sokszor megbántottam a szeretteimet. Próbáltam ezt ésszel letenni, de nem sikerült. A kurzuson vissza tudtam menni a gyerekkoromhoz, ahol felgyűlt bennem a sok harag, és sikerült ezt imában feloldani. Rájöttem, hogy az elmémmel próbáltam ezt a problémát megoldani, de nem a megbántott szívemmel foglalkoztam. Azonban most le tudtam tenni a haragomat és kértem az Atyát, hogy segítsen megmaradni az elhatározásaimban. Megnyugvást, békességet kaptam a kurzuson, mert velünk volt az Atya.
M.M.
Lenyűgöz az, ahogyan Isten gyógyít. Növelte az Isten iránti szenvedélyemet ez a pár nap a kurzuson. Gyerekkoromban nem kaptam apai megerősítést otthonról. Amikor megszülettem édesapám bánta, hogy haramdikként én is lány lettem, ezt anekdotaként mondogatták a családban, amiből én sérültem. Az elmélkedés során láttam a megváltás történetét, amikor a függöny szétrepedt, az Atya hozzám rohant, ölbe vett és ez megérintette a szívem. Úgy éreztem, hogy Isten megnyitotta a szemem, hogy az Atya szívébe helyezett engem és én békességben lehetek. Élő, személyes meglepetéseket kaptam az Atyától ezen a kurzuson. Igazi ölelésre vágytam az Atyától, amit megkaptam és nem akartam, hogy vége legyen és felismertem, hogy ez egy mélyről jövő szükséglet, amit a szüleim nem tudtak betölteni. Édesanyám mindig amikor megölelt, dobolt a hátamon, és én ebből azt éreztem, hogy siettet, hogy én sok vagyok az embereknek. Amikor ezt felismertem az ima alatt, hallottam, ahogy Isten ezt mondja: Örömmel nézek rád, gyönyörűségem vagy. Eszembe jutott egy gyerekkori élmény, amikor a testvérem életveszélybe került és ekkor a szüleimnek nem volt kapacitásuk velem foglalkozni. Ekkor az Atya az ölébe vett és én csak sírtam. Éreztem, hogy gyógyulok.
B.M.
Életem folyamán sokszor voltam elutasítva. A szüleim nagyon vártak, de a nagyszüleim akikkel együtt éltek, nagyon kemény emberek voltak, ezért kényszerítették a szüleimet, hogy a főztjüket mindig megegyék. A várandósság alatt édesanyám nagyon sokszor kihányta azt amit megevett. Születésem napján édesanyámnak a bábaasszony beadott egy inyekciót, ezért csak 2 és fél hónap múlva nyomtak ki édesanyámból. Én teljesen elfeketedtem az anyaméhben. Úgy gondoltam, hogy ebből már sokat gyógyultam, de ezen a kurzuson a gyógyulás folytatódott. Meg tudtam bocsátani azoknak az embereknek, akik megbántottak és hálát tudtam adni Istennek azért, hogy egészségesen születtem meg. Hálás voltam, hogy édesanyám is rendben volt és ettől békére leltem. Távolinak éreztem az Atyát magamtól, de Ő közeledett felém, még akkor is, ha én nem tudtam elfogadni a szeretetét. Az Atya átölelt és a karjaiban voltam. 26 évvel ezelőtt meghalt édesapám, akit nagyon szerettem és nagyon jó Istenképet vehettem át tőle. TüdÅ‘rákja lett és meghalt, ezért megharagudtam az Atyára, hogy miért vitte el őt. Egyik reggel viszont a dicsőítés alatt láttam, hogy édesapám ül az Atya ölébe és mindketten boldogok. Örömkönnyek hulltak le az arcomon, hálás vagyok ezekért a napokért.
L.B.
Hálás vagyok az Atyának, hogy engem elhívott erre a kurzusra. Megerősödött bennem, hogy a 8 milliárd ember közül én milyen fontos vagyok az Atyának. Megértettem, hogy nekem is szeretnem kell önmagamat. Nagyon nehezen megy nekem a megbocsátás, tudom, hogy ez egy folyamat, de érzem, hogy Isten megerősített engem ebben. Az imában azt láttam, hogy Jézus bevezet az Atyához, ahol én magzat pozícióban voltam, és nagyon jól éreztem magam, ahova a szeretteimet is be akartam hívni, mert annyira jó volt vele lenni. Sok önzőséget és ítélkezést vettem magamra, de kértem az Atyát, hogy segítsen nekem ezeket letenni. Ahogy haladtam imában az Atya felé, úgy éreztem Isten megadta azt a kegyelmet, hogy lehulljanak ezek a rossz dolgok rólam és Isten azt mondta Örök szeretettel szeret engem! Nagyon sokat jelentettek a mosolyok, amiket a kurzuson kaptam az emberektől, nagyon megérintették a szívem, mert ugyan ezt a mondatot üzenték nekem.
D.H.
Egy mondatban összefoglalva az Atya szíve kurzust: NAGYSZERŰ Atyánk van!!! Nyitott szívvel és erős vágyakozással érkeztem a kurzusra, hogy az Atya jelenlétében lehessek, megtapasztaljam Őt úgy, ahogyan itt és most megmutatja magát nekem. Ő pedig jelen volt számomra, szólt hozzám, meglepett, gyógyított, vigasztalt. Az egyik legmélyebb megtapasztalásom az volt, amikor felhozta egy emlékemet, szelíden szembesített egyik sebzettségemmel, ami tudatlanul meghatározta a tetteimet, viszonyulásomat, és ez egy nagyon mély magányosság érzéssel társult. Majd nem hagyott egyedül, hanem mellém állt, megjelent abban az emlékben, és ahogyan viszonyult hozzám, azzal teljesen megváltozott a bennem lévő érzés, magabiztosságot éltem meg, hogy bármire képes vagyok, egyedül sem vagyok magányos, van akihez forduljak segítségért. A két legjobb, nagyon erős testőr állt mellém: Jézus és az Atya. Ez akkora erővel töltött el, amit ma is érzek magamban, és mintha másként látnék sokmindent azóta. Ez nemcsak egy élmény vagy benyomás volt, hanem egy bizonyosság. Nem úgy jöttem haza, mint ahogy elmentem. Sok mindenben megerősítettek a tanítások vagy árnyalták az eddigi ismereteimet. Új ismeretként hatott, hogy a megbocsátás egy ajándék, ami nem minden esetben adatik meg, mert ez a Szentlélek munkája általunk. És azért nehéz megbocsátani, mert nem igazságos, hanem szeretetből fakad. A szeretet sem igazságos. Erős hasonlat volt számomra, hogy egy szívátültetés csak akkor lehetséges, ha 100%-ban akarom, mert különben kidobja a szervezetem. Nagyon tetszett ebben a kurzusban, hogy a tanítások inkább tanúságtételből álltak, abból kiindulva fogalmaztuk meg, milyen kapcsolatra teremtett minket Isten vele és egymással. És hogy a legnagyobb hangsúly azon volt, amit maga az Atya nyilatkoztat ki egyénileg mindenki számára itt és most. Boldog vagyok, hogy egy ilyen Atyának lehetek a szeretett lánya!
Sz.N.
A Szentlélek a tanítások által rávezetett arra, hogy sokkal tudatosabban kell ápoljam a kapcsolatot önmagammal, a körülöttem lévő emberekkel és az Atyával. A Szentlélek feltárta, hogy mi van a szívemben, hogy itt van minden konfliktusnak a forrása, és hogy a szívembe beírt törvények (a meggyőződéseim a világról, önmagamról, Istenről) hogyan hatnak ki a gondolkodásomra, az élethez és az emberekhez való viszonyulásomra, döntéseimre és a Szentháromsággal való kapcsolatomra. Ráébredtem, hogy a szívemre tudatosan kell figyeljek, napi szinten. Megértettem, hogy az életemet nem a körülmények határozzák meg hanem az, ahogyan gondolkodok. A változást a szívembe beírt törvények átírásával érhetem el. Megértettem, hogy Isten tökéletes szeretete által jobban megismerhetem önmagamat és a sokáig hurcolt gyerekkori sérülésekből, amelyek kihatottak a felnőtt életemre meggyógyulhatok. Sokáig küszködtem magamban az elutasítottság, méltatlanság érzésével. Egy imában a Szentlélek megmutatta, hogy többen a családban nem várt gyerekként születtek meg a családban (édesapám, én és testvérem). Az által, hogy igyekeztem megérteni ezt, a megbocsátásom által az Úr meggyógyította bennem ezt a területet. Meggyőződtem arról, hogy lelki sebeimet sem én sem mások irántam megnyílvánuló szeretete nem tudja meggyógyítani csak az Istenben létező tökéletes szeretet. A szemináriumon megtaláltam az életemben pár olyan területet ahol addig "árva" voltam ahová nem hívtam be még Isten szeretét. Az árvaságomat igazolja, hogy sokáig nem tudtam örülni őszintén egyes emberek sikerének, aggodalmaskodtam a jövőmet tekintve, alulértékeltem egyes helyzetekben magam, vagy versengtem. Ezeken a területeken is gyógyultam a hétvégén, de ez nem teljes, egy hosszabb folyamat amellyel gyakran tudatosan kell majd foglalkozzak. Áldott legyen az Úr, hogy a vele való belsőséges kapcsolatomat még erősebbé tette, hála minden gyógyulásért!
T.I.
A kurzus utolsó napján tett tanúságtételemet azzal kezdtem, hogy újjászülettem. Tudtam, éreztem ott is, hogy minden más lesz, ez nem múlik el, ha hazamegyek. Tudtam, de a képzésen sokkal átfogóbban, bizonyosabban láttam meg, mennyire csatamezőn élek, s bár nagy harcos vagyok, a sok seb, találat miatt már igen nehéz azt is megharcolni, hogy csak még egy lépést tegyek. Elfáradtam, megfáradtam. Így érkeztem a kurzusra, erős akarattal, Isten iránti buzgó, elkötelezett szeretettel, de fáradtan. Most tele vagyok Élettel, az Éltetővel. De a csatamező megmaradt. A sebzettségük miatt rideg szüleim, a fájdalmai miatt a szabályokat kényszeresen betartató férjem, a keserű megjegyzéseket viccbe burkoló főnököm, s a két kisgyermek, akiknek fáj a békétlen környezet - s sorolhatnám. A világ tele van árvákkal. Isten a kérdésre: Ki vagyok én a szemében azt válaszolta, hogy elit alakulatos harcos vagyok, s az Ő szeretett leánya. Megmutatta, milyen erőm van, s milyen túláradóan szeret. Ezt eddig is szívemben elmémben tudtam és elhittem. De most megéreztem, erős bizonyosságot nyertem, egész lényem átjárta, s átjárja most is. Nem kell őt keresnem. Nem kell tudnom, hogy itt van. Ő itt van, körülvesz és átjár szüntelen, a teljes Szentháromság. Ez valóban egy új élet, új szívvel, s gyógyult lélekkel - sehol a korábbi vérző, mély csatasebek. Csodálkozva nézem az életem, mint aki először van itt. A szokásos, sűrűn záporozó, bántó reakciók a fülemnek ismerősen hangzanak, a lelkem ámul és bámul: Én eddig ebben éltem? Én eddig ebben éltem! Dicsőség Neked Uram, hogy túléltem, sőt, fejlődtem a kurzuson. És a saját szavaim, reakcióim sem újak, a beszédem, jelenlétem, kitartásom a régi, s mégis rácsodálkozok magamra, minden olyan más, újjá lettem: amit mondok vagy teszek a szívem mélyéből tör fel, nem pusztán tudatosság vagy szokás. És tudom, hogy a megbántott, ezért bántó szívek a családomban meg fogják ismerni az Atyát, és áldom Őt azért, hogy ebben engem is használ. Áldom Őt azért, amit a szívemben cselekedett s az életemben cselekszik. Számomra igazán fergeteges partit készített elő‘ ebben a kurzusban az Atya (pedig ezúttal az idősebb fiúként tértem haza), ezer meg ezer ajándékot kaptam. A legjobb, hogy tudom, hogy ez csak a kezdet. Alig várom, hogy lássam, mennyi mindent cselekszik még.
G.K.
A kurzuson hallottak nagyon megérintettek. Migrénes fejfájással küszködöm, amin az orvosok sem tudtak segíteni. A kurzuson rájöttem, hogy ezt a túl nagy stressz okozza az életemben és változtatnom kell. Szeretném csökkenteni a stresszt ezután az életemben. Szeretek az embereken segíteni, azonban megértettem, hogy ezt sokszor határok nélkül teszem, ami szintén az egészségem kárára van. Isten nem akarja, hogy beteg legyek, ezért egészséges határokat kell felállítanom az életemben.
B.V.
Nagyon megérintődtem. Úgy érzem, hogy a félelmet nagyon bevonzottam az életembe. A kurzuson rájöttem, hogy nem kell szégyenkezzek a félelmeim miatt, mert Isten már megbocsátott nekem és nem kell vádoljam magam. Sokszor nem tudom, hogy a sajnálat vagy a vádak barlangjába vagyok, de kérem Istent, hogy segítsen azokban a helyzetekben, amikor nehéz, hogy felismerjem a helyes utat és vele járhassak tovább. Továbbá egy gyászfolyamatban is vagyok most, de megévilágosodtam, hogy azok akiket el kellett engednem Istennél jól vannak. Köszönöm.
O.M.
A félelem téma tetszett a legjobban, mert nap mint nap megélem ezt. Azt szeretném, hogy a félelmet ne engedjem be az életembe, ne álljak szóba vele. Ne tegyem fel azt a kérdést, hogy mi lesz ha..., hanem rögtön hívjam a Jóistent és benne bízzak. Elhatároztam, hogy több igerészt is meg fogok tanulni, hogy fegyverként használhassam az életemben. Szeretném, ha új kihívások elé állok, és elÅ‘jön a félelmem, hogy pld. mi lesz ha elveszítem a munkámat, akkor bízzak Istenben, mert sosem hagy egyedül, hanem mindig fogja a kezem és velem van.
B.D.
Ezek a napok alatt megértettem, hogy nagyon fontos, hogy a Jóistennel ápoljuk a kapcsolatot, minőségi időt szánjak az Istennel való együttlétre. Mindig vágytam az Istenkapcsolatra, de az életem annyira pörgött, olyan sok teendőm volt, hogy nem tudtam imádkozni. Most Isten úgy érzem megadta azt a kegyelmet, hogy tudjak időt szakítani az imára. Figyelni akarok erre és értékelni ezt, mert ezt azért adta, hogy gyümölcsöző életet tudjak élni. A nehézségek jönnek, de Istennel túl tudok jutni rajta. Eldöntöttem, hogy nem engedem be az életembe a félelmet, hanem a Jóisten igéibe és igazságaiba kapaszkodom.
B.F.
Engem a stresszről szóló tanítás fogott meg a legjobban, mert megértettem, hogy nagy mértékben jelen van az életemben. Több pihenésre és főként alvásra van szükségem, mert pihenten jobban tudok az Úrra figyelni. Rájöttem, hogy a személyes ima életfontosságú az életemben, eldöntöttem, hogy munka után betérek a kápolnába imádkozni és ezt fokozatosan építem be. Megértettem, hogy az imában ne csak én beszéljek, hanem hallgassam meg mit akar mondani nekem az Isten. Szeretném átadni Istennek az életemben felgyülemlett romokat, hogy újjá tudjon építeni engem.
A.Zs.
Mélyebben megértettem, hogy Isten nem hagy magamra. Amikor kudarcot vallottam és bűnt követtem el, Isten nem fordult el tőlem, hanem irgalmas volt hozzám. A kudarc téma megérintett, mert jó volt hallani, hogy másnak is vannak küzdelmei, kudarcai, nem csak nekem és ebből fel lehet állni. Sok segítséget kaptam a kurzus alatt arra, hogy az Isten jelenlétét megtapasztalhassam, mert sokszor volt problémám azzal, hogy én nem tudom megragadni Isten jelenlétét. A szívem mélyén tudtam, hogy Isten szól, de nem voltam benne biztos. Az imaidőben úgy tudtam érezni az Ő jelenlétét, mint még sosem. Szeretnék jobban odafigyelni a fizikai szükségleteimre, ami által jobban tudok összpontosítani Isten vezetésére.
F.I.
A téma komolysága és a sok fájdalom ellenére azt kell mondanom, hogy egy kellemes (már-már vidám), lelkileg igazán feltöltő hétvége volt. Magamon is tapasztaltam, hogy ha túl feszítem a húrt sokkal nehezebb rendet teremteni az életemben, mint amikor pihent vagyok. Ezentúl szem előtt tartom , hogy nem kell mindenkinek igent mondjak, hogy néha jól jön a pihenés nekem is, mert hajlamos vagyok a depressziós hangulatra. A félelem legyőzése nagy kihívás számomra, két fontos dolgot jegyeztem meg magamnak:, ha a felelősséget megosztom, kisebb lesz a félelmem. Amikor érkezik a félelem "szele" vagy azelőtt, védelmet kérjek minden tettemre, minden rámbízottra, akikről gondoskodnom kell. Ezeket szeretném beépíteni életembe.
P.Cs.
Isten megerősítette bennem, hogy Ő az első, és mindig is Ő kell legyen. A kurzus alatt arra hívott az Úr, hogy fordítsam rá a fókuszt, az életem és mindennapjaim fókuszát. Többször is megkérdezte tőlem és én is magamtól, hogy kinek a tetszését keresem igazából. Két egymással összefüggő és nagyon fontos döntést hoztam meg, amiben igazán ki akarok tartani: az egyik az, hogy több időt töltsek az Úrral, de ne megszokásból vagy kötelességből, hanem azért mert jó Vele lenni, és hogy ez az idő minőségi legyen, legyen "mi időnk"; a másik elhatározás pedig az, hogy megkeresem a választ a fenti kérdésre és miután az megvan, a helyes irányt tűzni ki új célul.
B.K.
A kurzus során eldöntöttem, hogy behívom Jézust az életem más területére is és elfogadom Őt életem teljes és egyetlen Urává. Eldöntöttem és már alkalmazom is, azt, hogy jobban odafigyelek magamra, hogy pihenek eleget, nem kapkodok, odafigyelek az étkezésemre, egyszerre csak egy dolgot végzek. Eldöntöttem, hogy minden nap olvasom a napi Evangéliumot és az imádkozásra több idÅ‘t szentelek.
P. G.
Felismertem, hogy hogy is kellene éljek, sok bűnöm feltárult előttem. Nem gondoltam, hogy ezt valaha felfogom tudni tárni valaki előtt. Azt érzem, hogy teljesen felszabadultam és megtudtam bocsátani annak a személynek, akinek a legnehezebb volt ezt megtennem.
D. Zs.
Ami felismerés volt számomra, hogy a zenékben nem volt fék az életemben és csak olyanokat hallgattam, ami káros hatással volt az életemre nézve, ezek éltettek. Ami kegyetlenül fáj, hogy erről most le kell mondjak, olyan mint amikor a drogról kell lemondjon valaki, de Istennel sikerülni fog ezektől is szabaddá váljak.
D. E.
Azt gondoltam az okkultizmusról, hogy ez mind rendjén van, ezzel nincsen semmi baj. Ami leginkább megfogott a tanításaitokban az az okkultizmus és a New Age-be való részletesebb belátás, ami ráébresztett arra, hogy ez a világ mennyire nem jó irányba tart. Felismerni, hogy őseink átvett szokásai honnan is gyökereznek, felismerni, hogy mindez az én életemben is jelen van, ami eddig normálisnak tűnt, most nem az.
Felismertem, hogy itt volt az ideje, hogy nekifogjak és leverjem a magam elé felhúzott falat, amit én magam építettem: az önmagamba való fordulás a kommunikációs problémáim a szavak kimondásanak nehézséget. Amióta élek, (hát az csak még 1 éve) elmondhatom, hogy " Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyan az". Mindezért, hála nektek és Dicsőség az Úrnak.
A. T.
Tévútakon jártam. Egész mostanáig egyetlen egy személynek nem tudtam megbocsátani, mert a halálomat kivánta. Nagyon sok okkultizmushoz fordultam az életemben, hogy kiderítsem, hogy mi is volt az életemben, hogy mi miért történt. Bevittem a házasságomba is a téves meggyőződéseket, ami által szinte tönkre is ment Isten nélkül, de Ő volt az, Aki ezt a házasságot helyrehozta, mert sikerült Jézus mellett döntenem az életemben, mert Ő a szeretet.
Most ráálltam a helyes útra Isten dicsőségéből.
A. M.
Ami ezen a kurzuson meghatott az a megbocsátás. Eddig is megbocsátottam, de nem úgy, ahogy kellett volna, de mostmár megértettem, hogy hogy is kell.
Akinek a legnehezebb volt megbocsátanom az önmagam volt, de itt megkaptam erre a kegyelmet Istentől.
A. A.
A kurzussal kapcsolatban a következőket tapasztaltam: rájöttem, hogy igen, naiv vagyok, és még sokat kell erősödnöm, és hogy az emberekben csalódhatok, megbotránkozhatok, de Isten nem ver át. Felismertem, hogy én írtam le nagyon sok esetben önmagamat, kimondtam magam fölött az ítéletet és ezzel nagy terhet raktam a saját vállamra. A megbocsátó életstílust és a felfelé robbanást szeretném még tudatosan alkalmazni a jövőben.
K. M.
Nagyon hálás vagyok Istennek és nektek, hogy részt vehettem ezen a kurzuson.
Úgy gondolom nem fordítottam elég figyelmet, vagy lekicsinyeltem az okkult dolgok, bálványok hatását az életemre. Sajnos fájdalmas felismerések is születtek, nehéz volt saját magamnak megbocsájtani. De ugyanakkor mély hálával tölt el, hogy szeretetet és elfogadást tapasztaltam Isten részéről a lelkigondozásban. Szinte hihetetlen volt számomra, amiket Isten mondott, amikor megkérdeztem, hogy mit gondol azokról a hazugságokról, amik gyökeret vertek bennem a sérüléseimen keresztül.
Meg nagyon örültem annak a gyakorlati tanácsnak, hogy a dühünk felfele robbanjon, nagyon sokat keresgéltem, informálódtam haragkezelés témában, de úgy érzem most kaptam meg a megoldást ezen a téren.
Hálásan köszönöm!
Fülöp kurzus- Csíkszereda- január
A. T.
Azt érzem, hogy egész életemben megakartram felelni és ha megfelelek szeretetet kapok. Most megértettem, hogy a Szentlélek úgy szeret ahogy vagyok, feltétel nélkül.
F. I.
Ami megmaradt számomra a kurzusból, hogy bármennyire is vagyunk erősek, egyedül nem fog semmi működni, csak a Szentlélek segítségével és ha befogadjuk azokat az ajándékokat,amit Ő szán nekünk.
P. E.
Megértettem, hogy Isten úgy szeret,ahogy vagyok.
Sz. M.
Megértettem, hogy Jézus megváltott engem és nem kell hordozzam tovább a terhemet.Kaptam egy feladatott, hogy otthon hordozni tudjam ezt az örömhírt és küzdjek meg a gonosszal,mégha nehéz is,de tudom, hogy Isten velem van mindenkor.
S. J.
Ezen a hétvégén megtapasztaltam azt,amit még régebb, hogy milyen jó volt Isten közelségében élni, de aztán elszakadtam tőle, mert azt éreztem, hogy én hatalmas vagyok és senki nem tud engem eltiporni, hogy én egyedül elég vagyok és a pénz lett az istenem. De kaptam egy pofont: mellrákkal diagnosztizáltak és rájöttem, hogy senki nem tud engem fenntartani, csak egyedül Isten. Én egyedül semmi vagyok,de Vele van életem.
B. E.
Mi volt a legnagyobb tanulság számomra a hétvégén?!
Hogy a szakadékból való kimászás, ahogyan a képen is láthattuk, segítséggel , együttérző közösségben jobban megy, mint egyedül... bármilyen nehézségen is megy át az ember és erre elég sok drámai példát hallottunk a hétvégén.
Mondom ezt, hiszen életem eddigi legnagyobb "szakadékából" csakis az Istenbe vetett hitem valamint az isteni gondviselés által sikerült kijutni, csakhogy lássuk be az ember társas lény és szüksége van az együttérzésre , bátorításra, testvéri ölelésre. Én az egyéni , csendes küszködést választottam a szakadékból kifelé, tény, hogy közben megedzÅ‘dtem, de le is horzsoltam a lelkem és azt már nehezebb lesz helyrehozni. A kurzus alatt viszont felismertem, hogy Isten szeretete végtelen és az Istent szeretőknek minden a javukra válik, még a szenvedés is.
