RO     HU     EN

Lelkigondozói kurzus - Székelyudvarhely, 2012. augusztus 30. - szeptember 2.
Megkülönböztetés kurzus - Hargitafürdő, 2012. július 25-29
Fülöp kurzus - Kolozsvár, 2012. május 4-6
Fülöp kurzus - Székelyudvarhely, 2012 április 20-22
Lelkigondozói kurzus - Csíkszereda, 2012 március 1-4
Fülöp kurzus - Arad, 2012 február 10-12

 

Lelkigondozói kurzus - Székelyudvarhely, 2012. augusztus 30. - szeptember 2.

F. Zs.: Mintha mosógépben hosszú programon leengedtek volna, s ki is csavarnak. Annyi mindent felhozott, hogy csak úgy pattogtak a gondolatok. Elsősorban, hogy milyen személyiség vagyok; nehéz volt beismerni, hogy az a személyiség vagyok, aki tökéletesnek képzelem magam, tehát én meg tudok csinálni mindent úgy, ahogy kell. Ezzel mennyire bántottam a saját környezetemet, és leginkább azokat, akiket a legjobban szeretek: a férjemet mindig hibáztattam, hogy ilyen meg amolyan, de tükröt nem tartottam magam elé. Ezért volt olyan kemény a felismerés, hogy változtam, de nem eleget. A bocsánatkérés, úgy gondoltam, hogy megy, meneget, ... de nem megy. Bocsánatot persze, hogy kérek, de egyszer jöjjön a másik, s kicsit kérleljen meg, na.

Felismertem, hogy én ezt hoztam, és ezért hibáztattam a szüleimet és lázongtam, még ha a szőnyeg alá is sepertem szépen. Nagyon mély volt felismerni és bocsánatot kérni tőlük, megbocsátani, és igaziból odatenni az Úr elé. Felismertem azt a kettősséget, hogy boldog voltam gyerekkoromban, de mégis haragszom bizonyos dolgokért a szüleimre, mert azt hoztam magammal, hogy a szülő szent, nem szabad rájuk haragudni, és a gyermek el kell fogadja. És biza mégis valamikor haragudtam rájuk. Ez a kurzus mindent felhozott, és mindet le tudtam tenni, tehát nem hagytam ki semmit, nem söpörtem vissza a szőnyeg alá. Könyebben tudtam másoknak megbocsátani, könnyebb volt kimondani, hog megbocsátok, mert megtanultam, hogy döntés kérdése, nem érzelmek. A legnehezebb volt magamnak megbocsátani.

L. A.: A félelmet én engedem be az életembe, és táplálom, hogy még jobban féljek, de csak egyedül én tudom kiutasítani, én kell eldöntsem, hogy nem akarok ezzel élni. Azt sem tudtam, hogy a gonosz nem ismeri a gondolatainkat, de a vágyaink által kísért. „Ahol a kincsünk, ott a szívünk.” Én is voltam így, hogy Isten elé helyeztem dolgokat, s ott volt a szívem. De most rájöttem, hogy nem úgy a jó. Jézus csak azt teszi, amit kérünk, Ő nem tesz többet. Gondoltam, hogy ha Ő mindent tud, akkor miért nem teszi meg. Rájöttem, hogy én Istennek is meg kell bocsássak, mert volt egy nehéz helyzet, amikor kértem Őt, de nem éreztem, hogy Ő megfogta a kezemet. Isten mindig megmutatja, hogy nem az a jó, ahogy én elképzelem, Ő jobban tudja, mert az Ővé vagyok.

S. Cs.: A sérüléseket én otthonról hoztam, pedig nekem nagyon jó szüleim vannak, mindent megkaptam anyagiakban, szép gyermekkorom volt, csak nem kaptam ölelést, esti mesét, közös imát, viszont sokszor arra ébredtem, hogy a szüleim nagyon sokat veszekednek, sajnos mai napig sokat veszekednek, és én otthonról ezt a kiabálást belevittem az én házasságomba, és alkalmazom. A hétvégén már nem alkalmaztam. S a fiam is alkalmazza a kicsi fiammal. Tehát a tűkörképemet látom a gyermekeimben. Rájöttem arra is, hogy Istennel is nagyon sokat pereskedek, és valamilyen szinten kérdőre vonom. Meglepődtem, hogy én a Jóistennek meg kell bocsássak. Nagyon nehéz volt két embernek megbocsátanom, akik nagyon megbántottak. Megértettem, hogy a gonosz áll a háttérben, hisz ők is emberek.

Sz. R.: Nálam baj volt a bocsánatkéréssel. Olyan környezetben nőttem, fel, paraszt emberek családjában, szegényebb sorsúak voltak. Nem tanultam meg bocsánatot kérni, mert  a szüleimtől sem hallottam, hogy „bocsáss meg, mert megbántottunk”.

M. A.: Megértettem, hogy a gyógyulás kulcsa a megbocsátás. Akarnom kell a gyógyulást, amint ott van a vaknak a példája, hogy ő akart gyógyulni. A vágyaimhoz társítanom kell az akaratomat. A lelkigondozás számomra egy folyamat, mert a sérülések fel-feljönnek bennem, és próbálom Istenre rábízni. Nem akarom újra ezeket nézegetni, hogy mi az, ami fáj. Jézus vére megtisztított mindentől. Ki akarok tartani Isten igéreteiben és igazságaiban.

V. M.: Megértettem, hogy amint egész testünk ott van az Atya szívén, úgy mindenünket átadjuk Neki. Úgy éreztem, hogy a ha én belesimulok az Atya markába, akkor védve vagyok, ha holnap meg kell haljak, szembe merek állni az Atyával, végülis engem annyira szeret. Rájöttem, hogy hosszú ideig pátyolgattam sérüléseimet, de nem jöttem lelkigondozói kurzusra, mindig valamit kitaláltam, mert nem mertem szembenézni önmagammal. Rájöttem, hogy ezt ki kell mondjam, mert az én megnembocsátásomhoz annyi bűn társult, hogy egy góc volt az életemben, ami ki kellet, hogy bomoljon. Az itéletet az Atyára kell bízzam. Az ami bennem volt, az lezárult, és szabad vagyok.

 

Megkülönböztetés kurzus - Hargitafürdő, 2012. július 25-29

Cs. M.: Megértettem, hogy amikor érzem a szívemben a vágyat, indíttatást arra, hogy segítsek embereknek úgy testi gyógyulásban, mint lelki vigasztalásban, váltsam tettekre, ne engedjem, hogy a kísértés eltántorítson. Segíteni fognak ebben a stratégiák!

E. A.: Sok mindenben megvilágosodást kaptam, hogy milyen szemmel vizsgáljam a dolgokat az életemben. Legjobban az érintett meg, hogy milyen kegyelmet kaptam én, bűnös, és hogy a bűneimet mielőbb letegyem.

R. S.: Megértettem, hogy hogyan kell helyesen viszonyulni a tárgyainkhoz; a stratégiákat, miképpen kezdődik a kísértés, mikor és hogyan kell ellene állni, hogyan imádkozni, illetve szeressem még jobban a Szentírást.

V. Gy.: Az volt számomra egy nagyon komoly felismerés, hogy a legkisebb bűn is egyből a fekete oldalra visz át; belefájdult a szívem, amikor végiggondoltam a legártatlanabbnak tűnő hazugságaimon, s azon, hogy ilyenkor mindig rúgtam az öngólokat. Úgy döntöttem, hogy nem hazudok többet és még jobban kerülöm a bűnt. Egy másik mély felismerés az volt, hogy azok a támadások, kísértések, amik érnek, igazából természetesek, hiszen harcolnak értem. Úgy döntöttem, hogy többet nem kétségbeeséssel reagálok a nehézségekre, hanem ellene mondok a gonosznak, és Istenre bízom magam. Olyan, mintha valami hályog esett volna le a szememről. Eddig elveszettnek éreztem magam a vigasztalanság miatt és a nehéz helyezetekben, de most minden annyira nyilvánvaló lett.

B. E.: Jobban megértettem, hogy harc van körülöttem és értem, és ez nem vicc. És azt is, hogy már a legkisebb bűn is átjuttat a sötét oldalra, az ellenség táborába.

K. E.: Komolyan kell venni és odafigyelni, melyik csapatban vagyok, mert könnyen át lehet csusszanni a másik táborba. Isten kegyelmével a jóban megmaradni, törekedni, kitartani minden körülmény között Istennel, még akkor is, ha gúny tárgyává válok, vagy kinéznek maguk közül. Ez számomra olyan világos, mint a nap.

I. A.: Megértettem a harcban alkalmazott stratégiákat, azok működésének és eredményének jellemzőit. Jobban megértettem a vigasz és vigasztalanság állapotait. Megerősödött bennem a vágy arra, hogy Krisztus kitartó és felkészült katonája legyek életemmel és döntéseimmel.

K. E.: A lelki szegénység fogalmát értettem meg új módon, valamint az ellenség taktikáit, hogy hogyan működik a lelkiállapotunk függvényében. A dinamikák érintettek meg a leginkább, azok mindig segítenek a témákat elmélyíteni. Megerősödtem abban, hogy Isten katonájaként ébernek és céltudatosnak kell lennem. És abban, hogy Jézus naaaaaaaagyon szeret engem!

Sz. P.: Megértettem az alázat értékét és főleg a gőg romboló erejét. A döntés fontosságát és az akarat súlyát.

V. E.: Azt tudtam, hogy aki nincs Vele, az ellene van, de azt nem gondoltam, hogy aki nem épít Vele, az szétszór, vagyis hogy a pusztán stagnálás sem jó, s így még inkább tudatosan szeretnék Isten országának az építésében segíteni. Ezen kívül felismertem bizonyos taktikákat, amikkel az ellenség nálam szokott próbálkozni, s így tudatosabban fogok figyelni ezekre, hogy időben észrevegyem.

A. Á.: Fontos, hogy időben döntsek, és hogy nincs szürke, nem menekülhetek hallgatagságba, ki kell erősebben álljak hitem mellett.

B. K.: Új módon értettem meg a stratégiákat. Néhány emberi tulajdonságot teljesen új módon értékelek (adottságok, képességek, egymáshoz való viszonyulás, alázat). Ami nagyon belém hasított: “Sasok vagyunk, mégis a szemétdombon kapirgálunk.” Úgy kell cselekednünk, mint Isten katonái.

T. E.: Eddigi életem során mindig abban a tévhitben éltem, hogy én Isten és a gonosz között állok, és hogy ennek így van rendje-módja, mivel mindkettő jelen kell legyen az életemben. De rájöttem, hog eddig jórészt csak a gonosznak szolgáltam, ami jót cselekedtem, neki tettem. Most Isten oldalára léptem át, amiért hála neki és a testvéreimnek.

D. R.: Jobban megértetem, hogy a harc ténylegesen folyik, és a tét az üdvösségem. Az is megerősödött bennem, hogy ebben nem áldozat, hanem katona vagyok. Rájötem, hogy csak radikalitással lehet megmaradni a “fehér” oldalon. Döntést hoztam az életem több területén is, hogy radikálisabb leszek. Nagyon megerősödött bennem, hogy ha Istennel maradok, biztosan győztes leszek.

Ny. Á.: Először is az ütött mellen, hogy csecsemőként mennyire könnyű préda vagyok az ellenség számára. Megerősödött bennem a vágy Isten szilárd tápláléka iránt. Az is új volt, hogy minden bűn gyökere a kapzsiság, hogy tisztán kell tartanom a szívemet mindentől, csábítástól, és jó katonaként azonnal cselekednem kell ellene, kitépni, amíg még kicsi.

H. L.: Úgy kell éljek, döntsek, mintha ez lenne az utolsó lehetőségem, döntésem. Időnként át kell ölelni a keresztet.

D. C.: Megdöbbentettek a gonosz taktikái; világosabban látom, hogyan küzdjek meg az Országért, amelynek örökösévé tett az Úr Jézus. Nem vagyok egyedül, az Úr kegyelmeivel felvértez és győzelemre segít. Megszerettem a kitartó éberséget, látom az értelmét és hasznát.

B. Cs.: Megértettem, hogy fejlődnöm kell és haladnom a lelki életben, nem állhatok egy helyben lanyhán és szívogatni a tejet, hanem mint Krisztus katonája, beállni a harcba. Jó volt megtudnom, hogy mi a teendőm vigasztalanság idején, és hogy milyen módon haladhatok a lelki úton.

T. B.: A hitem erősödött meg. Megértettem, hogy Jézus katonájaként az Ő ereje által kell helyt állnom a gonosz kihívásaival szemben.

K. Gy.: Döntéseink akkor tetszenek Istennek, ha meghozatalakor kikérjük az Ő segítségét, vezetését is. Igazából Isten nélkül nincs jó döntés! Fontos a lelki béke a jó döntések meghozatalánál, Isten közbenjárásával. Nincs középút: vagy Isten, vagy az ellenség. Még jobban felerősödött bennem a vágy, hogy Krisztus csapatában a helyem.

Sz. E.: A kapzsiság és a lelki szegénység fogalmak tisztultak le. Jó volt rálátni a gonosz lélek taktikáira, és felismerni az életemben. Az is erős felismerés volt, hogy mások előtt szégyellem átölelni Jézust (kimutatni, hogy szeretem Őt). Remélem, ez változik.

R. G.: Amit új módon éretettem meg, az a Sátán működése, eddig is tudtam, hogy fondorkodik ellenünk, de ennyire részletesen és átlátható módon nem tudtam róla. Ami leginkább megérintett, hogy Istennek elege lett abból, hogy csecsemő üzemmódban élek és mivel nagyon fontos vagyok neki, ezért azt akarja, hogy növekedjek, nem akarja, hogy elvesszek.

N. E.: A stratégiák újszerűen hatottak rám. Felismertem azokat a bűnöket, amelyek a Sátán stratégiái voltak az én életemben. Megerősödött bennem, hogy valóban Krisztus katonája akarok lenni.

R. G.: Azt, hogy az ellenség stratégiájába nagyon könnyen bele lehet esni, és hogy hiába csinálom a jó dolgokat, ha gőgösen, saját erőmből, saját dicsőségemre teszem. És hogy ebből Jézus tud meggyógyítani, csak ki kell tartsak a döntésben!

L. T.: Ami engem megérintett, pontokba szedve:
- Szentlélek jelenléte minden helyzetben
- csecsemő állapot
- Jézusnak szüksége van rám a csapatában
- Isten országa köztetek van

A. Zs.: A környezetem folyamatosan azt sugallja, hogy a döntésekben az arany középutat kell választani. Sokat táncoltam a középvonalon. Most új módon értettem meg, hogy csak két csapat van. Mindig dönteni kell egyik vagy másik mellett. Új módon értettem meg az alázatot, ami nem más, mint engedelmesség Istennek.

B. Z.: Mostanig úgy éltem, hogy ha van pénzem vagy megvan mindenem, akkor jó lesz. De rájöttem, hogy nem kell semmi földi. Boldog vagyok, mert megvan mindenem, ami kell.

P. T.: Jézussal együtt akarok harcolni! Most tudatosodott, erősödött bennem, hogy nem várhatom csak Jézus Krisztus segítségét. Az én részem oda kell tennem! Ezenkívül érzelmileg hatott rám pontosan az, amit a hétvégén hallottam és döntöttem: teljesen másképp szeretnék élni. Nem akarom ezentúl, hogy „beleférjenek“ apró bűneim.

 

Fülöp kurzus – Kolozsvár, 2012. május 4-6

Sz.E.: Az fogott meg ezen a hétvégén, hogy egyszerre nem tudok két úton járni. El kell döntsem, hogy melyik úton szeretnék menni: vagy a szélesebb vagy a keskenyebb úton. Ez egy nagyon nehéz, de ugyanakkor jó döntés volt.

B.E.: Fordulópontot képezett az, amikor átadom az életem Jézusnak, s akkor egy mély csend lett bennem. Látom a péntek délutáni énem, és azt az énem, aki már hétfőn lehetek. Amikor a Szentlélek eljövetelét vártuk, egy belső sugárzást  éreztem, és bizsergés volt bennem, fizikailag éreztem.

B.B.: Azért jöttem ide, mert az Istennel való kapcsolatomat szerettem volna megerősíteni. Két hete kezdtem el Szentlelket minden reggel megkérni, hogy vezessen mindent, ami történik az életemben még aznap. Itt a kurzuson nagyon jó volt beszélgetni a Szentlélekről ilyen módon. Szükségem van rá, hogy ne maradjak meg mindig a rutinban, hanem az imaéletemben is kreatív legyek. Tanúságot tudok tenni arról, hogy az élet közösség nélkül nehéz. Egyedül állni a nagyvilágban... nem javasolnám senkinek. Akkor is, hogy ha nem mindig tetszik, menjetek el. Mert akkor is, amikor nem érzel semmit, de elmész, megvívod a harcot, akkor lehet, hogy egy szó megérint, és az a szó miatt megéri a két órát végigülni.

H.Z.: Egy kérdéssel jöttem a kurzusra, és három vagy négyre választ kaptam. Megkaptam azt a választ is az Istentől, hogy melyik úton menjek, és úgy érzem, hogy a tegnap este folyamán sikerült egy lépést tennem a keskeny úton.

B.Zs.: Ami engem nagyon megfogott és nagyon jónak találtam a tanítást az én életemben, az a Szentlélekről szóló tanítás volt, mert gondolom, hogy köztetek is vannak olyanok többen is, akik tudják, hogy Atya, Fiú, Szentlélek, imádkozunk az Atyához, imádkozunk az Úr Jézushoz, imádkozunk Máriához, a szentek közbenjárását kérjük, de ugye a Szentlélek valahogy elmarad, Ő mellékes. Történtek dolgok az életemben, és ráébresztettek mások arra, hogy nagyon-nagyon fontos a Szentlélekhez is imádkozni. Ezt én meg is tettem: Szentlélek-kilenced, Szentlélek-litánia, vagy ilyenek, azonban a tanítás nyomatékosította bennem azt, hogy még fontosabb a Szentlélekhez imádkozni, mivel rengeteg ajándéka lehet a Szentléleknek, és ezekre szükségünk van az életünk során. A tavalyi év során arra is nagyon figyelmeztettek, hogy nagyon fontos, hogy az ember közösségbe járjon.

Fülöp kurzus - Székelyudvarhely, 2012 április 20-22

M.B.: Úgy érzem, hogy ezen a hétvégén nagyon megérintett a Szentlélek és megerősített lélekben. Tudtam, hogy az Isten szeret, de most leesett a tantusz, hogy tényleg szeret feltétel nélkül. Rájöttem, mióta járok a Forrás közösségbe, hogy a békét és örömet csak Ő tudja megadni, sem pozíció, sem pénz, sem semmi. A csúcspont pedig a Szentlélek befogadása. Mindennap úgy megyek el dolgozni, hogy kérem a Szentlelket, hogy vezessen. Minden reggel úgy ülök be az autóba, hogy add, drága Szentlélek Istenem, hogy ma jó döntéseket hozzak. Nagyon kértem az este, hogy imádkozzank érettem, hogy imádságos lelkületem legyen, kértem, hogy igazi bűnbánatom legyen. Elmentem reggel gyónni és úgy érzem, hogy teljesen szabad vagyok. Ezt az érzést nagyon jó volt megtapasztalni.

F.T.: Nagyon megérintett az, hogy Jézus szeret úgy, ahogy vagyok. Arra tanított meg, hogy Ő szeret engem, és én is az embertársaimat próbáljam meg úgy szeretni, ahogy vannak, és önmagamat is úgy, ahogy vagyok. Kezdek a bűnöktől megszabadulni, amik nem nagyok, de én olyan nagyoknak gondoltam és olyan mélyen őriztem magamban. Amit jó volt még megtapasztalni, hogy Jézus apostolai is tévedtek, és nekik is kellett a bátorítás, Jézus ott volt velük. Ott van a Szentírás, amiből meríthetek és tanulhatok.

CS.E.: Ezen a hétvégén békességet és a Szentlélek ajándékait már megkaptam a tegnaptól, mert azelőtt én kicsit idegesebb, türelmetlenebb voltam. Most úgy érzem, hogy békében élek, nyugalom van körülöttem, mindenkinek örülök. Cigarettás voltam, és a tegnaptól letettem, és most nem izgulok, nem is jut eszembe, hogy kívánom, ez a legnagyobb örömöm.

B. E.: A Fülöp kurzusra azért jöttem el, hogy közelebb kerüljek Istenhez, hogy megtanuljak imádkozni. Az este nekifogtam imádkozni, és úgy tudtam imádkozni, mint még soha életemben, olyan bensőségesen, olyan mélyen, ahogy én szerettem volna.

K. E.: Megtapasztaltam, hogy feltétel nélkül szeret a JóIsten, ez nagyon jó volt, hogy nincs ott az a „ha”. Utána nagyon jó volt letenni mindazt, ami akadályozott az Isten felé, tiszta lappal indulhatok. Próbáltam kinyitni a szívem ajtaját, a sarkából kivenni, hogy Szentlélek beférjen. Úgy érzem, sikerült, mert reggel úgy éreztem, hogy saját szavaimmal kell szóljak a Szentlélekhez, ami eddig nem jött, de most sikerült.

 

Lelkigondozói kurzus - Csíkszereda, március 1-4

S. R.: Nagyon régóta úgy érzem, hogy lelki sérült ember vagyok. Éreztem, hogy ez lehúzza egyre jobban az életem. S azt éreztem, hogy ilyen hullámvölgyeim vannak, de a hullámvölgyek egyre inkább olyanok lettek, hogy rossz és még rosszabb, rossz és még rosszabb, s ez egyre sűrűbb lett. Az önértékelésem is egyre lennebb csúszott, s mindig jött fel bennem, hogy engem akkor ott hogy megaláztak, s hogy én ott milyen szürke egér voltam, s nekem az ott milyen rosszul esett. Azért jöttem el erre a kurzusra, mert úgy érzem, hogy tovább szeretnék lépni, új életet szeretnék kezdeni, s magam mögött szeretném hagyni azokat a dolgokat, amik engem sértettek. Még vannak küzdelmeim, de eldöntöttem, hogy meg fogok bocsátani. Sokszor azt veszem észre magamban, hogy jól esik az a kicsi sérülés, itt szorongatom a mellkasomban, s így forgatom magamban a kést, s olyan gyűlöletet érzek magamban, hogy így szétmegy a testemben s a csontomig hatol az egész gyűlölet, s fáj. S egyszer csak azt vettem észre, hogy belefáradtam ebbe, hogy nem vagyok képes ezt tovább csinálni, s le akarom tenni. Kinyitom a lelkem, s a Jóisten segít nekem letenni.

B. A.: Megtudtam, hogy a nem kívánt gyermek micsoda önértekelés- és önbizalom-hiányos lesz, s ez kíséri egy életen keresztül. Istennek megbocsátani, ezt most a kurzuson értettem meg, és amikor kimondtam, olyan érdekes érzés volt. Soha nem is tettem volna meg, ha nem jövök ide. S ami nagyon-nagyon megérintett, ki kellett mondjam, hogy a fiamat, akit nagyon felemeltem a piedesztálra, szeretetemmel úgy megkötöztem, hogy a Jóisten az ő életében nem tudott cselekedni, s most ki kellet ezt így mondjam, nagy megkönnyebbülésemre. Nagy-nagy örömet érzek a szívemben és ezt ajánlásként elmondom minden szülőnek, hogy ne kötözze meg a gyermekeit, ne fojtsa meg a szeretetével.

A. E.: Engem az érintett meg nagyon, hogy ha nem bocsátunk meg egymásnak, például ha nem bocsátok meg a szüleimnek, akkor az ők vádlója leszek Isten előtt. A lelkigondozásban pedig nagyon nehezemre esett Istennek megbocsátani, nem is gondoltam volna, hogy Istennek is meg kell bocsássak, hogy megengedte az életemben, hogy szerezzek sérüléseket, meg hogy hibázzak. Ez nagy lépést jelentett az életemben, s nagy békességet hozott.

Sz. G.: Ezt a kurzust nagyon nehezen tudtam megharcolni, de örülök, hogy eljöttem, éreztem, hogy nekem most itt a helyem. 9 éve veszítettem el az édesapámat és akkor hordtam a második kisfiamat, és rá gondolva, mármint a kisfiamra, édesapámat úgy temettem el, mint egy idegent. Ezeken az éveken át éreztem, hogy még mindig nem sikerült elengedjem őt, és most eljött az a pillanat, amikor el tudtam engedni édesapám kezét. Hálás vagok az Úrnak, hogy tudom, hogy a legjobb helyen van.

K. E.: Én most találkoztam a bocsánatkérésnek egy számomra új formájával. Most találkoztam azzal, hogy nem feltétlenül szükséges a másik személy fizikai jelenléte ahhoz, hogy bocsánatot kérhessek. Egy következő kérdésem az lett volna, hogy vajon a másik ember hogy fog reagálni. Biztatást kaptam rá és választ, hogy bár ő nem volt ott, ha találkozom vele, akkor benne is meg lesz valami változva. Ugyanilyen hittel vallom azt is, hogy ha ugyanennek az embernek az életére kértem az áldást őszintén, akkor áldás száll rá.

L. Zs.: Egy ideje már próbáltam ezeket a dolgokat feltérképezni magamban, úgyhogy nekem egy csomó minden nem volt új, viszont volt egy tanítás, amiről azt éreztem, hogy nekem szól. Az emberben, aki mindig félreállt a munka elől, nem mintha lusta vagy dög lenne, nagyon magamra ismertem, hogy sok szituációban ilyen vagyok, s akkor ez honnan jöhet és miért. Ez nagyon nagy felismerés volt bennem, hogy akkor ez nem biztos hogy jó. És az ezekkel járó önvádak is begyakorlódtak, az elmondott mondókák, hogy be lusta vagyok, több mint valószínű, hogy nem voltak igazak. Az életemben a szerelmi elutasítást megbocsátani nagon nehéz volt, de sikerült. Legalábbis a döntés megvolt. S önmagamnak is egy csomó dologban megbocsátottam, az is hihetetlen dolog volt, és ott is a döntés megvolt, s akkor jön az érzés is előbb-utóbb.

 

Fülöp kurzus - Arad, 2012 február 10-12

R. É.: Ezen a kurzuson nagyon nagy élményeim voltak. Ami legjobban megragadott engem, az a Szentlélek nagysága, végtelensége. Nagyon szeretném a szívemet egyre tágítani, hogy minél több Szentlélek férjen bele, és nagyon remélem és hiszem, hogy úgy fogok zöldülni egy idő után, mint az a szép rózsa. A közösséggel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy igen, nagyon szeretnék továbbra is egy közösséghez tartozni, nagyon köszönöm nekik, hogy léteznek, és hogy megtapasztalhattam, hogy mi az, hogy közösségben lenni.

B.B.: Én úgy képzeltem el magam - nem mint egy angol pázsit, ahol semmi sincsen, csak fű, hanem mondjuk, mint egy mezei rét, ahol sok a virág. Persze, ott jön ki egy-egy szúrós akármicsoda, amire azt mondom, hogy a bűn. Én tehetek arról, hogy azt a gyepet mindig csak szépen tartsam, tisztán, és ne engedjem elburjánozni a tüsköket. Ezért úgy érzem, hogy nem kell lelkiismeretfurdalásom legyen, ha elkövettem egy bűnt, mert Isten már megbocsájtotta, ismeri a gyengeségemet, és elfogad úgy, ahogy vagyok és nem kell állandóan korbácsoljam magam a bűneim miatt. Megtapasztaltam, hogy a közösség szeret, a testvérek számítanak rám és várnak engem, és nem hagynak sokáig távol lenni a közösségtől.

K. E.: Ezen a kurzuson a Lélek kiáradása volt, ami megérintett, és megnyitott egy utat arra, hogy inkább azokra az emberekre figyeljek, akiknek szükségük van rám, azokat erősítsem lélekben vagy szavakkal és tettekkel, és én megigérem Istennek, hogy ezt megteszem.

K. F.: Nagy változást hozott ez a kurzus, sőt a Szentlélek munkálkodott, mert ilyen beszédet emberek előtt nem tudtam tartani. Azt, hogy Isten szeret feltétel nélkül, ezt eddig is tudtam, de most még jobban erősödött bennem. És tudom azt, hogy ezután ellen tudok állni a kísértéseknek a mindennapi életben. Bízom benne, hogy ezután is a Szentlélek munkálkodik bennem, és ezáltal ki fogok tartani a közösségeben, mert befogadott a közösség, és jól érzem magam ott.