TANÚSÁGTÉTELEK 

2026

 

 

 

• Isten Atyai Szíve kurzus - Marosvásárhely - február
• Fülöp kurzus - Marosvásárhely - március

 

 

Fülöp kurzus - Marosvásárhely - március

Résztvevő

Résztvevő

Résztvevő

Résztvevő

Számomra a legerőteljesebb az volt, hogy választ kaptam a hivatásommal kapcsolatos kérdésemre. Már évek óta imádkozom ezért, de most tisztult le. Megtapasztaltam a Szentlélek vezetését, Isten békéjét és gondviselését az életemre vonatkozóan. Tudatosult bennem, hogy a Jó Isten vezeti az életemet, nekem csak észre kell venni és válaszolni az ő hívásaira. 

Résztvevő

Megértettem, hogy ha folyamatosan vissza is esek a hibáimba, ennek ellenére vissza hív Isten, visszavár és nem fordítja el az arcát senkitől. A Szentlélek téma volt a másik, ami megérintette a szívem, hogy akár a nagyon nagyon apró dolgokban, akár a vásárlásban, sütögetésben is hívhatjuk, hogy segítsen és kérdezhetjük őt, hogy miről mit gondol és válaszolni fog. Észrevettem, hogy már ma is jobban jön egyes pillanatokban, hogy kérjem a Szentleleket, hogy segítsen. Mély volt a közösség téma is a számomra, mert úgy érzem, már most az életemben nagyon sokat ad a közösség. Sok időbe telt, amíg eljutottam oda, hogy rászánjam magam és elmenjek közösségbe. Úgy gondolom, sokat számít, hogy nem egyedül kell boldogulni az életben, hanem a közösségben kapunk új szemszögeket, nézőpontokat és ez épít. A közösségben levő lét sokat adott és ad, tehát csak bátorítani tudok mindenkit, hogy járjatok.

Résztvevő

Én nemrég indultam el ezen az úton. Pénteken még úgy éreztem, hogy mit keresek én itt, de szombat reggel igyekeztem nyitott szívvel jelen lenni. A reggeli dicsőítés alatt az énekben volt egy sor, ami megérintett és azt éreztem, hogy át tudom adni a nehézségemet Istennek. Valaki azt mondta, hogy kivirágoztam és az esti imákban ez kicsúcsosodott. Most úgy vagyok, hogy húznám az időt, hogy minél többet maradjak.

Résztvevő

Nagyon vártam a kuzust, mert nagyon vágytam Istenre. Nagyon jól éreztem magam, de a Szentlélek áradásától egy kicsit féltem, de a testvérek mellettem nagyon bíztattak, hogy merjek menni imát kérni, mert nem fogom megbánni. Vettem a bátorságot és elmentem imára, és őszintén elmondtam a félelmemet. Imádkoztunk, hogy át tudjak lépni ezen a félelmen és valóban megéltem egy hatalmas nagy békességet. Ezután nagyon munkálkodott a Szentlélek, mert sokminden jutott eszembe az életemből, amiket még rendeznem kell. Megértettem, hogy azért féltem, mert az értelmemmel gondolkoztam és nem a szívemmel akartam befogadni a Szentlelket. Rádöbbentem, hogy valóban egyfolytában kattog az agyam mindenen és aggódik. Nagyon új volt számomra, hogy a Szentlélek egy személy, mert eddig még ezt nem hallottam. Nagyon örülök, hogy jöhetek közösségbe a kurzus után, mert eddig nem volt egy olyan közösség, ahol elmondhatom, amiket megéltem.

Résztvevő

Amikor ide bejöttem, már megérintett az az alázat, a nyitottság, a szeretet, amivel fogadtak a  testvérek. Senkit sem ismertem, de úgy éreztem, mintha mindig is ismertük volna egymást. Most értettem meg teljesen, hogy hogyan tudom átadni magam a Szentléleknek. Most értettem meg, hogy én Istennek szeretett gyermeke vagyok, én az ő gyöngyszeme vagyok, Ő szeret engem, és ne másra és az én érveimre hallgassak, hanem a Szentlélekre és mindig tudatosítsam, hogy ha jönnek a rossz gondolatok, akkor is Isten szemében szeretett gyermek vagyok. A másik nagy kegyelem, hogy a barátnőimmel együtt, egységben tudtuk megélni ezt a kurzust és tudunk beszélgetni együtt a Jóistenről, és nem engyebekről például pletykáról.

Résztvevő

Ami a legjobban megérintett, az az, hogy értékes vagyok, mert Isten értékesnek teremtett. Ezt nagyon sokszor kell tudatosítanom magamban, mert ezelőtt úgy volt, hogy ha egy közösségbe, vagy emberek közé mentem, akkor ez a gondolat volt bennem: „Itt van mindenki és én közöttük senki vagyok.” Jólesett megtapasztalni, hogy Isten értékesnek teremtett engem is. A másik, ami mély volt, az az ima. Olvastam a pünkösdi történetet és nagyon elkezdtem remegni és éreztem, hogy ez a Szentlélektől van, később elállt a remegés és békességgel teltem el. Jó volt megtapasztalni a Szentlelket.

 

 

 

Isten Atyai Szíve kurzus - Marosvásárhely - február

Résztvevő

Rengeteg fájdalom volt a szívembe, mert gyerekkoromban egyik szülőmtől sem azt a szeretetet kaptam, amit kellett volna. A jó Isten megáldott egy gyerekkel, akit két hónap alatt elveszítettem. Ő volt a biztonságom és nagyon nagy fájdalom volt a szívemben a jó Isten iránt és mindenki iránt, hogy a gyermekemet el kellett veszítenem. Az évek alatt gyógyultam, de még mindig ott volt az édesapám iránt a meg nem bocsátás a szívem, és erre itt a kurzuson jöttem rá. Első nap, az imában, amikor a lelkem kertjében voltam, gyönyörű virágokat láttam és ott volt Jézus, akivel sétáltuk ketten. Amikor Jézus a Mennyei Atya felé akart vinni, én nem akartam odamenni, ezért a kép elvágódott. Amikor viszont a tanításokban az Atyáról volt szó, egy nagyon nagyon mély fájdalom tört fel a szívemből. A testvérek átöleltek, és Vicki odajött a székhez és megölelt, ekkor éreztem, hogy Vicki által az Atya szeret engem és megölel. Amikor imát kértem egy testvértől, láttam az Atyát a hátam mögött és mielőtt megkértem volna, hogy öleljen át, már átölelt engem, de a fizikai ölelést is éreztem és ebben az ölelésben minden benne volt. Az Atya azt mondta nekem: „Szeretlek téged!” Kérdeztem a testvér bátorítására az Atyától, hogy akar e még mondani valamit, akkor azt mondta nekem: „Én akkor is ott vagyok melletted, amikor te ezt nem érzed!”. Úgy érzem, hogy egy nagyon mély gyógyulást éltem át ezáltal. Ezután édesapámnak is elmondtam mit kell megbocsássak, de amikor az árvaságról hallottam a tanításokban, akkor jöttem rá, hogy édesapám is árva volt, mert két évesen elveszítette az ő édedsapját, majd 17 évesen meglőtték a háborúban és nyomorékon kellett leélje az életét. Ezekre most már teljesen másképp tekintek. Bementem a kápolnába az Oltáriszentség elé és ezt az igét húztam: „Szeressétek tehát egymást állandóan, tiszta szívből, nem veszendő magtól születtek tehát újra, hanem Isten élő és maradandó igéje által.” Ezek után azt mondtam, hogy én már többet nem sírhatok és már minden könnyemet kisírtam, de a következő dinamikánál akkora szeretet cselekedetét éreztem az Atyának, amivel felém fordult, mint egy csecsemőt úgy vett az ő kezeibe. Most már úgy érzem, hogy a sebemet a Jó Isten begyógyította és mindig ott érezhetem magam az Atya karjaiban, mert Ő mindig ott van velem.

Résztvevő

Kb. egy éve nagyon nagyon fájt a jobb sarkam annyira, hogy alig tudtam lépni, és attól féltünk, hogy tolószékbe kerülök a fájdalomtól. A fájdalmak kb 15 éve vannak a bokámban, térdemben és vállamban, de semmire sem szüntek meg. Mondtam az Istennek, hogy csak Ő tudja meggyógyítani a fájdalmaim, mert ezt már az orvosok sem tudják. Amikor a lelkem kertjében jártam, nagyon szép virágok borították egy domboldalon. Együtt mentünk fel Jézussal a domb tetejére az Atyához, akit egy jóságos nagytata képében láttam. Az Atya leültetett minket az ölébe, a bal lábára engem és a jobbjára Jézust, majd azt mondta, hogy: Gyeretek hozzám mind, akik megfáradtatok. Mondtam ekkor Istennek, hogy igen, itt vagyok, de miért kell ennyit szenvedjek, miért kell ennyi fizikai fájdalom az életembe? Ekkor nagyon szelíden az Atya azt mondta: Azért, hogy közlebb kerülj hozzám! Telt tovább a kurzus és rájöttem, hogy Istennek is meg kell bocsássak, mert hibáztattam, hogy 25 évvel ezelőtt cukorbeteg lettem és mert meghalt a második gyermekem. Két hónappal ezelőtt jöttem rá arra is, hogy magamnak is meg kell bocsássak és ezt a megbocsájtást is csak az agyamban tudtam, de a szívemben nem. Sikerült a kurzuson megbocsátanom és szabaddá válnom. Az esti mise közepén azt éreztem, hogy rá tudok lépni a lábamra, és ezt én egy éve nem tudtam megtenni. Éreztem, hogy nem fáj és próbálgattam, hogy fáj e, de nem fájt, vagy más fájás volt, semmiképp nem az a fájdalom, amit én egy kerek évig el kellett viseljek és amitől reményvesztett voltam. Nem csak lelki, hanem fizikai gyógyulással térhetek haza, köszönöm Istenem.

Résztvevő
A kurzuson Robert által éreztem, hogy szeret az édesapám, mert nem azt a szeretetet kaptam otthon, amire szükségem lett volna. Sajnos az életemben nagy mértékben jelen volt az alkohol és a cigaretta 25 éven át. Agresszív voltam a családban és féltek tőlem mindig, amikor hazaértem a munkából. 2009-ben lépett be a jó Isten az életembe, és Ő adott vissza nekem mindent, amit elfecséreltem. Elhagytam az alkoholt és a cigarettát és visszakaptam a munkahelyem is. Úgy érzem, hogy a Jó isten fogja a kezemet, és ezen a kurzuson is fogta. Békésen megyek haza a szívemben a kurzusról.

Résztvevő

Voltam imaszolgálaton és sokmindent letettem, de érzem azt, hogy még van amit le kell tennem. Nagyon jólesett, amikor azt hallottam, hogy ha valaki bánt, akkor mondjam azt, hogy ez nem az én „medvém” és ne vegyem magamra az ő dolgait. A másik dolog, ami nagyon megérintette a szívemet, az az apaseb gyógyítása volt, mert ez nagyon felzaklatott. Nem gondoltam, hogy édesapámnak ennyi mindent meg kell bocsátanom, ez nagyon mély volt számomra. Nagyon jóleső érzés volt megtapasztalni, hogy én az Atya lánya vagyok és Ő befogadott engem a családjába Jézus által. Arra kérem a Jóistent, hogy legyek éber, hogy mindig jusson ez eszembe.

Résztvevő

Félárva vagyok, mert édesanyámat 14 évesen vesztettem el, sajnos öngyilkos lett, édesapám pedig alkoholista volt. A Jó Isten jelenlétét már kiskoromban elsőáldozóként megtapasztaltam, mert kértem, hogy adjon nekem testvért. Egy év után megszületett a három fiútestvérem. Sok helyzetet felismertem, amikor háttérbe szorultam és sérültem. Gyerekotthonba kerültünk a testvéreimmel együtt és mindig tapasztaltam Istent, az Ő gondoskodását. Új volt számomra ez a kurzus, hogy én közel kerülhetek az Atyához, az ő szívéhez. Kértem Jézust, hogy erősítsen meg engem, de az, hogy az én sebzett szívemet az Atya be tudja tölteni, nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Elmentem a Szentség elé imádkozni és kértem Istent, hogy üzenjen. Kihúztam a kis igét a dobozból és ez állt rajta: Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Ezután megnyugodtam és folytattam az imát és ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy jó helyen vagyok e? Kihúztam még egy cetlit, aminn ezt írta: Isten közöttünk lakozik az Oltáriszentségben, köztünk marad a világ végezetéig. Oly sok oltáron lakozik, bár oly sokszor megbántják és megalázzák. Ezután értettem meg, hogy az én kis mustármagnyi hitemmel meg kell nyissam a szívemet, hogy Isten gyógyíthassa a sebeimet. Imaszolgálatra mentem és az ima során láttam a kicsi énemet otthon az udvaron. Megláttam Jézust és szerettem volna játszani vele. Betöltött engem a Szentlélek és éreztem egy sugarat a fejem fölött. Tovább mentünk és emlékeztem, hogy édesanyám otthon lett öngyilkos és sok rossz dolog otthon történt. Rájöttem, hogy a gyermekkoromat a félelem töltötte be, majd ott voltam édesanyám mellett és ébresztettem, de nem akart felébredni. Ott álltam és sírtam, hogy ne hagyjon itt minket. Láttam, hogy Jézus odahajol, fölemel és kivezet a kapun. Felemelt édesanyámtól és kivezetett. Olyan sírásba torkollt minden, viszont azt éreztem, hogy felszabadulok és megkönnyebbülök. Az Atyát nem láttam, de éreztem fizikailag, hogy hátulról átölel engem. Ezt az Atyai ölelést sosem tapasztaltam meg, sosem éreztem, nem tudtam Őt ilyen közelinek érezni eddig. Ezután Vicki megkérdezte tőlem, hogy Jézusnak a kezét hol engedtem el. Ezután a gyermekotthont láttam, ahogy állok a teraszon és felnéztem az égre és Istent hibáztattam, hogy ő az én édesanyámat megengedte, hogy itt hagyjon minket, majd adott 3 testvért, akik csak 3 évesek voltak. Megfogadtam, hogy anya nélkül én nevelem tovább a testvéreimet, de akkor ott Isten kezét nagyon elengedtem, mert haragudtam rá. Isten odajött mellém a teraszra és sok fájdalom felszakadt. Jézus becsukta az ajtót egészen a múltammal kapcsolatban. Én ott álltam és visszanéztem és hála töltött be engem mindenért. Az Atya a karjaiba vett az úton engem, majd Vicki imádkozott, hogy az Atya mutassa meg az otthonomat, de innen nem jutottunk már tovább. Hiszem, hogy Isten meg fogja mutatni az otthonom, de addig is én az Atya karjaiban vagyok, megnyugodhatok és megpihenhetek, mert nagyon nagyon elfáradtam. Imádkozom, hogy meg tudjak maradni ebben.

Résztvevő

Ami a kurzuson a legjobban megérintett, az az imagyakorlatok voltak, majd az imaszolgálat. Egy neheztelés volt a szívemben azért, mert úgy éreztem apum nem foglalkozott velem eléggé és ezzel kapcsolatban az imában a Mennyei Atya azt mondta, hogy betölti azokat a hiányokat, amiket édesapám nem töltött be és a tenyerén hordoz, valamint azért emelt ki engem a családból, hogy legyek a próféta, hogy megállítsam a megtörtséget az egész családba. Ami még letisztázódott bennem, hogy édesanyámnak volt két súlyos agyműtéte, és a lelkigondozásban feljött, hogy vajon tényleg megtudtam e bocsátani neki, vagy csak sajnálatból?! A tegnap letisztázódott bennem viszont, hogy igen, Isten megadta nekem azt a kegyelmet, hogy nagyon könnyen meg tudok bocsátani.

Résztvevő

A lelkigondozói kurzusig én nem tudtam, hogy küzdök az édesapámmal. Úgy nőttem fel, hogy megvolt minden földi javam, édesapám rengeteget dolgozott és az életemnek nagyon sok fontos eseményén e miatt nem tudott részt venni és ezt próbálta kompenzálni azzal, hogy mindenem meglegyen. Ahogy telt az idő nagyon sokszor, amikor szükségem lett volna rá, nem volt ott. Róla azt kell tudni, hogy nem ez az érzelmes ember, úgyhogy ezzel kapcsolatban nem tudunk beszélni. Rájöttem, hogy nekem ezzel gondjaim vannak és ezen a területem dolgoznom kell. Édesapám amikor iszik nagyon agresszívvá válik és ezt édesanyám felé mutatta ki. Ezzel kapcsolatban úgy voltam, hogy tűrtem ezt az egészet sokáig, de egyszer eljött egy olyan pillanat az életembe, amikor szintén volt egy ilyen veszekedés és lejöttem a szobámból, majd torkam szakadtából édesapámnak kiabálni kezdtem és majdnem megütöttem őt. Ekkor egy olyan törés történt, hogy ő látta mire készülök, de ebben a pillanatban megállt, leült és sírva fakadt. Akkor nem tudtam, hogy ez engem is mennyire rosszul érintett és nem csak neki, de inkább saját magamnak kell megbocsássak. Két dolog jött fel számomra ezen a kurzuson ezzel kapccsolatban. Az értem való ima előtt éreztem egy késztetést, hogy menjek be a kápolnába és húzzak ki egy igét. Nem igazán értettem meg mi a lényege ennek az igerésznek, de amikor az ima lejárt, megvilágosodott a számomra ez az igerész. Ez az ige volt: Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat s anyád fájdalmát soha el ne feledd, gondolj arra, hogy általuk létezel, és hogyan hálálod meg, amit veled tettek. Ez az egész dolog számomra az ige után tudatosult, mert az imában az Atya megmutatta nekem azt, hogy édesapámnak mennyi sebződése van és tatámtól is ugyan ezt kapta, mert ő is küzdött az alkoholizmussal. Az Atya megmutatta nekem az imában, hogy édesapám gyerekkorában megfogadta, hogy ő nem így fogja nevelni a gyerekeit, de ennek ellenére ugyan úgy neveli. Az Atya azt mondta higyjem el azt, hogy édesapám a jelenlegi helyzetben jobban gyűlöli saját magát, mint amennyire én haragszom rá. Azt a választ kaptam, hogy tekintsek az ő fájdalmára és vezessem valamilyen formában őt a Jó Isten felé, a megtérés útjára. Kérem a Jó Isten segítségét és áldását, hogy ezt hogyan tegyem, mert úgy gondolom, hogy azt a sok jót, amit édesapám tett, ezzel tudnám meghálálni a leginkább. Úgy gondolom, hogy az én gyógyulásom kulcsa is lehet, hogy édesapámnak is tanúságot tegyek Istenről.

Résztvevő

Régebben, amikor az Atyára gondoltam, sehol sem éreztem őt az életemben, amikor becsuktam a szemem, akkor is csak egy nagy feketeség tárult elém. Az ima alatt, amikor a szívem kertjébe mentem, azt láttam, hogy egy kerítés mellett vagyok az út mellett és minden sárga, majd zöld lett és utána fekete. Ezután jött a két kéz, ami engem közrefogott. Nagyon nagy megtapasztalás volt számomra, mert eddig a Mennyei Atyát sehogyan sem éreztem. A megbocsátás témánál én végig sírtam, mert kiskoromban azt mondták mindig, hogy ne sírj, ezért éveken keresztül nem sírtam és meg sem nyíltam senkinek, de tavalyi év májusa óta a Jóistennek hála tudok sírni bátran. Nagy dolog volt számora, hogy édesapámnak meg tudtam bocsátani. Az imában egy olyan képet mutatott nekem Isten, hogy otthon az úton bicikliztem, majd leestem és megütöttem magam, odajött édesapám hozzám és azt mondta ne sírjak, de később jött Jézus és odvezetett a Mennyei Atyához.

Résztvevő

A kurzuson elindult a gyógyulás az Istennel és az önmagammal való kapcsolatomban, Isten cselekedett az életemben. Mélyen érintett, hogy Vicki beszélt az Atyáról, és elmesélt egy anyaméhben megélt történésekkel kapcsolatos tanúságtételt, továbbá megérintette a szívem az anyasebre vonatkozó ima is. Édesanyámat depresszióval kezelték, és kapott injekciót, amikor már ott voltam a méhében. Egy orvos azt javasolta édesanyámnak, hogy vetessen el engem, mert az egészségemre káros hatással lehetett a beadott injekció. Az ima során rájöttem, hogy az anyaméhen belül azt éreztem, hogy fájdalmat és gondot okozhattam ezzel anyukámnak. Felismerésre jutottam a gyökérsebemre/ problémámra, ami meghatározta az életemet. Megtudhattam miért érzem azt, hogy gond vagyok mindenki számára és nincs helyem a világban, és miért nem tudom magamat elfogadni. Mélyen éreztem, hogy az Atya akar engem és nem hiába élek. Dicsőség az Úrnak, hogy élhetek! Más szemszögből látom magamat, és közelebb kerültem az Atyához. Kiemelném még az egyik tanítást a kapcsolatok fontosságáról, mert felhívta a figyelmemet arra, hogy az a legfontosabb, hogy szeretettel viszonyuljunk egymás iránt és békében zárjuk a találkozásokat/beszélgetéseket, megértettem, hogy ez sokkal fontosabb, mint az igazam, és hogy mit érzek. Már látom, hogy a másik számára áldás lehetek ezáltal és számomra is. Ezek után ennek fényében szeretném meghozni a döntéseimet. A tanúságtétel fontos szerepét is megemlíteném, hiszen az elhangzott történetek új felismeréseket és új látásmódot is eredményeztek bennem, így bátorítást kaptam arra, hogy bátran tegyek tanúságot én is.

Résztvevő

A kurzuson lelki gyógyulást kaptam, ès az ima vègèn megkönnyebültem, mintha valami leesett volna rólam ès egy nagy bèkessèg töltött be. Sokat sírtam, nem tudtam, hogy fèrfikènt ennyit lehet sírni. Az Atyával a személyes kapcsolatom megerősödött. Az ima alatt a szívem kertjében volt zöld terület és volt sziklás rèsz is és Jèzus megfogta a kezem és azt mondta, hogy èdenkerttè változtatom a szíved kertjèt ès tovább vezetett. Kèrdeztem Jézust, hogy hol van az Atya ès Ő azt mondta èn az Atyában vagyok ès Ő ènbennem.

Résztvevő

Pár hónapja tudatosítottam magamban, hogy az Atyával nincs szinte semmilyen kapcsolatom, nem tudtam hogyan kapcsolódjak vele, ezért inkább Jézussal és a Szentlélekkel próbáltam kapcsolatot kialakítani, az Atyával már egy idő után nem is próbáltam. Pár hónappal ezelőtt bejelentkeztem erre a kurzusra úgy, hogy nem tudtam mire számítsak pontosan. A leggyönyörűbb kurzusom volt, amin valaha voltam. Sok sebet gyógyított, és az Atyával is egy gyönyörű kapcsolat alakult ki. A legmeghatóbb pillanatom az volt, mikor a szívünk kertjét kellett elképzeljük. Jézussal voltam a kertben, majd mikor mentünk, hogy találkozhassak az Atyával, akkor ott volt. Azelőtt nem találkoztam ennyire közelről az Atyával. Olyan fényes volt, mint a Nap, úgy ragyogott, csak a körvonalát láttam, de tudtam, hogy Ő az. Az Atya megölelt, mintha már nem tudta volna magát tűrtőztetni és azt mondta: "Lányom. Úgy hiányoztál", és olyan erősen éreztem akkor a Jóistent, az Ő szeretetét, jelenlétét, hogy meg se kérdőjelezhettem magamban, hogy ezt esetleg én találtam ki. Gyönyörű volt. Egy másik mély Istenélményem akkor volt, mikor már pár napja folyt a kurzus, épp egy csendes ima volt, és azt éreztem, hogy elfáradtam, túl sok mindent hallottam, és az is rontotta a hangulatomat, hogy láttam, hogy mindenki hogy el van mélyülve, én meg nem tudok. De akkor jött egy olyan gondolatom, hogy mondjam el ezt is a Jóistennek, hogy ez nekem most nem megy, és hát ki is fakadtam az Atya előtt, hogy bocsásson meg nekem, de én most nem is tudok és nem is akarok már elmélyülni és térre van szükségem. És akkor láttam magam, ahogy egy fehér üres térben ülök a földön, és ezután meg megláttam az Atyát, aki tisztes távolságban ült le velem szemben. Nem jött közelebb, tudta, hogy most nem vágyom sem ölelésre, sem közelségre. Mégis annyira jól esett, hogy ott volt, tiszteletben tartotta az érzéseimet, és teret hagyott nekem. Annyira tetszett nekem ez, hogy az Atya nem tolakodik, nem fog közelebb jönni, ha nem akarod, de akkor is ott van. Ezután persze odamentem hozzá és újra megöleltem. Újra vágytam közelségére és Rá. Ezután, mintha újult erővel folytatódott volna tovább a kurzus, ezután már egyszer sem éreztem, hogy el lennék fáradva. Az Atya velem volt végig.

Résztvevő

Az én gyógyulásomat egy mély Isteni szeretet adta a kurzuson. Azt tapasztaltam meg a kurzus alatt, hogy mindaz a szeretet, amit gyermekkoromban nem kaptam meg (vagy nem tisztán, feltétel nélkül), azt az Atya szeretné a kurzus alatt helyre tenni bennem, szeretne annyira szeretni, hogy minden sebem és fájdalmam begyógyuljon. Azt éreztem, hogy Ő az egyetlen, aki úgy tud szeretni, ahogy vagyok, aki feltétel nélkül szeret, aki nem azért szeret amit teszek vagy nem teszek, hanem azért mert én az Ő gyermeke vagyok, a lánya, akiben gyönyörködik. Ez a kurzus megmutatta nekem, hogy amire igazából vágyik a szívem azt nem tudom emberektől megkapni, mert az én szívem valami sokkal mélyebbre vágyik, valami transzcendensre, valami tökéletes szeretetre, amiről fogalmam sincs milyen, mivel emberektől nem tudtam ilyet kapni. A leginkább a tanítások és a dinamikák segítettek, hogy megtapaszataljam az Atyával való találkozást. A döntés, ami kiforrott bennem ezen a kurzuson az az, hogy minden nap szeretnék az Atyával időt tölteni, szeretnék az Ő vezetésében járni, nem saját magamra hagyatkozni, hanem az Ő kezét fogva járni. A másik döntés, ami ezzel együtt megfogalmazódott bennem az, hogy szeretnék a hamis vígaszaimtól megszabadulni, és az Ő vígaszához fordulni. Ez minden nap egy döntés kell legyen nekem.

Résztvevő