​TANÚSÁGTÉTELEK 

2025

 

 

 

• Lelkigondozói kurzus - Csíkszereda - február
• Isten Atyai Szíve kurzus - Marosvásárhely - március
• Lelkigondozói kurzus - Kolozsvár - március

 

 

Lelkigondozói kurzus - Kolozsvár - március

1. Résztvevő

A szüleim válását sosem tekintettem nagy traumának, mindig a jó oldalát néztem és úgy voltam vele, hogy minden családban vannak rossz dolgok. Nem tudtam eddig, hogy ebből nekem lehetnek  sebeim. A lelkigondozás által realizáltam, hogy Isten kiskoromtól fogva mennyire ott volt az életemben és vigyázott rám. Megértettem, hogy mennyire jelen van a szellemi harc a hétköznapi életünkben és erre tudatosabban szeretnék figyelni. Úgy gondoltam, hogy nem haragszom senkire, könnyen megbocsátok, de mégis jó érzés volt kimondani a dolgokat a szüleim válásával kapcsolatban.

2. Résztvevő

Ahogy a  lelkigondozóval imádkoztuk át az életemet, kezdett kikristályosodni, hogy mi lesz a legnehezebb lépés. Édesapám által fizikai és érzelmi bántalmazásban nőttünk fel. Óriási nagy harag volt a szívemben nem azért, mert én ebben nőttem fel, hanem azért, mert a testvéreim ebben nőttek fel. Istenre és édesapámra haragudtam e miatt a legjobban, mert úgy éreztem, hogy én teljesen tehetetlen vagyok abban, hogy ez velük történik. Tudtam, hogy az életemet ez a nagyon nagy harag mérgezi és nagy szükségem van erre a lelkigondozásra. Fájdalmas és nehéz volt meglépni, hogy meg tudjak bocsátani, de most sikerült és úgy érzem megszabadultam ettől. A sérülések okozta problémáim más kapcsolataimba is belevittem sajnos, de várom, hogy mit tartogat az Úr számomra továbbra. Tudom, hogy Jézus megy előttem és töri az utat nekem, és én csak fogom a kezét.

3. Résztvevő

Nagyjából tudtam, hogy kinek lesz nehéz megbocsátani. Hálás vagyok Istennek, hogy nagyon sokmindentől megóvott engem az életem során és csak ezzel a területtel kellett foglalkoznom. Anyukámmal kapcsolatban úgy éreztem, hogy nem érti azt, hogy ha valami fáj nekem, ezért sokat nehezteltem rá és bűntudatom is volt e miatt. A lelkigondozásban éreztem, hogy meg tudok bocsátani anyunak ezekért. Amikor kimondtam, hogy megbocsátok egy nagyon erős és görcsös sírás jött rám, amiről tudom, hogy ez a gyógyulásomat segítette. Aminek még nagyon örülök az az, hogy ezután lehet más édesanyámmal a kapcsolatom, és változhat is.

4. Résztvevő

Egy elvált szülők családjából érkezem. Nagyon szkeptikusan érkeztem erre a kurzusra, mert a barátnőm küldött. Azért is voltam szkeptikus, mert alapvetően kiskoromban nagyon sok vallásos környezetben voltam, de sosem éretettem igazán ezt az egészet. Kb 6 évesen ministráltam és 10 éven keresztül ott álltam a pap mellett és rájöttem arra, hogy ez nem volt véletlen, Istennek egy áldása volt az életemben. Kb. 5-8-as koromban nagyon önállóak kellett legyünk a tesómmal, mert a szüleink elhagytak minket. Az élet az nagyon sokmindenre megtanított minket, nagyon hamar. Hamar önállóak kellett legyünk és megtanultuk hogyan kell önállóan és felnőttként viselkedni. 8.-os korunkban már az volt, hogy magunkra kellett éljünk. A lellkigondozóm mondta, hogy ez nem volt véletlen, hogy ebben a korszakban nem tértünk olyan útra, ami minket rosszabbá tehetett volna. Felnőttünk, és 18 éves korunk előtt már mi tartottuk el magunkat és tudtuk milyen az, hogy magadnak kell megoldani mindent, mert nincs más, aki segítsen. Ekkor sem éreztem azt, hogy ez az Isten segítsége, hanem inkább egóba alakult át, hogy de ügyes vagyok, hogy én mindent meg tudok oldani magamnak. Kialakult bennem egy nagy egoizmus és nárcisztikusság és kialakítottam magam köré egy olyan burkot, ami miatt nem tudtak közel jönni hozzám az emberek. A lelkigondozás után azt éreztem, hogy nem hiába vagyok itt és nem gondoltam volna, hogy tud velem ilyen dolog történni, hogy egy teljesen idegen embernek csak ülök és zokogok. A lelkigondozó a szüleim helyébe helyezte magát és bocsánatot kért a nevükben. Miután ez véget ért, megállt a zokogás bennem és azt éreztem, hogy öröm van bennem és megszabadultam, 10 kg minusz. Tényleg azt éreztem, hogy bennem valami átalakult. Tudom, hogy ez egy kezdet volt az életemben és azt viszem innen hazamenve, hogy ezt meg kell tartsam, amit itt kaptam. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt a nárcisztikus képemet letörte ez az egész, mert ez nagyon kellett. Látszólagosan én azt mondtam magamról, hogy mivel nagyon hamar fel kellett nőjek ezért nekem nincsenek problémáim, én már mindent tudok, nem mondja meg senki nekem azt, hogy vannak. Brutális volt, amikor a lelkigondozóval átbeszéltük, hogy mik tartottak vissza engem Istentől. Ne legyetek ti se egoisták.

5. Résztvevő

Az én szüleim nem váltak el, de én azt szerettem volna, hogy elváljanak. Az apukám felőli nagymamám sosem szerette édesanyámat és ezért nagyon nagy feszültségek voltak ebből a családban. Amúgy vallásos, tipic családban nőttem fel, de mégis tele volt az életünk babonás szokásokkal, szinkretizmussal. Ebből sokat kellett gyógyuljak és még mindig, mert annyira be vannak ezek a dolgok rögzülve. Hála Istennek anyukám kitartott édesapám mellett és mindig imádkozott érte és nagymamámért is. Voltak nehézségek az életembe, de valahogy túljutottunk ezeken. Volt egy évem, amikor éreztem Istent, minden úgy alakult ahogy szerettem volna, de ezt a gonosz megfúrta. Egy évvel ezelőtt pánikrohamaim lettek és nem tudtam mit kezdeni velük, sok embert is elveszítettem, és mindenre ráment ez a pánik dolog. Tudtam, hogy Isten a kiút, de annyira megharagudtam Istenre, hogy ezek a dolgok történtek velem, ezért hátat fordítottam neki. Csit-en viszont az önkéntes hétvége Szentségimádásán sikerült kiengesztelődjek Istennel. Ahogy telt az idő felkértek, hogy a 2025-ös CSIT-nek legyek az egyik főszervezője. Megkérdőjeleztem magam, hogy én ezeknek a fiataloknak nem tudok példát mutatni, hiszen elfordultam Istentől. Sokat imádkoztam és különböztettem, hogy ez e az én utam és ezután elvállaltam. A kiengesztelődést választottam a CSIT fő témájának és így jött oda valaki, aki mondta, hogy neked erre a Lelkigondozói kurzusra szükséged van. Úgy voltam vele, hogy eljövök ide, felfrissítem a teológiai tudásom és a CSIT-en adagolom majd a fiataloknak. Megértettem, hogy mit tudnék tovább adni a fiataloknak, de itt rájöttem, hogy először én kell tisztába legyek a saját életemmel és meg kell bocsássak azoknak akik bántottak engem. Tudom, hogy a gyógyulásom egy folyamat lesz. Úgy érzem ezt a kurzust mindenkinek el kellene végeznie és ha választanom kellene újra elvégezném.

6. Résztvevő

Hivatásos nevelőszülőknél nevelkedtem 2 hónapos korom óta és ez rárakta az életemre a bélyegét. Kiskoromban voltak cukkolások és ez kisiskolás koromban is folytatódott, majd csak 8.-os korom óta kezdtem kiállni magamért. Nagyon sok embernek kellett megbocsátanom, de a legnehezebb önmagamnak volt. Kisgyermekkoromban nagyon nagy haraggal éltem együtt, de úgy érzem, hogy ezt most sikerült letegyem a lelkigondozóm segítségével.

7. Résztvevő

A Lelkigondozói kurzus nagy áldással volt tele számomra is. Mélyebb megértést és elfogadást is eredményezett saját magammal szemben, megbocsátást és egyúttal a mégjobbá válásra való motivációt és szabadságot. Rávilágított olyan gyökerekre, amelyekre eddig nem figyeltem, és csak a tüneteket, a növény felszíni részét gyomláltam eddig. Gyakran estem abba a hibába, hogy miután gyomláltam, 2 hét múlva visszanőttek a problémák, mert a gyökerek megmaradtak - ehhez mindig kudarc érzése társult, önhibáztatás és vádlás. Mostmár szabadnak érzem magam az önvádlástól, és próbálok a gyökerekre tekinteni, nem csupán az elburjánzott tünetekre. Sikerült olyan dolgokkal megküzdeni, amiket bár letettem szentgyónásban, de sérülésként még mindig hordoztam őket.

8. Résztvevő

 

 

Isten Atyai Szíve kurzus - Marosvásárhely - március

1. Résztvevő

Két gyakorlat volt, amikor izgultam és nem igazán akartam menni, de azt a stratégiát választottam, hogy felálltam és elindultam, ezt tanácsolom nektek is. ? Az Úr megbocsátásokra hívott engem, viszont volt egy olyan helyzet, amikor egy résztvevő testvér nagyon frusztrált lett és éreztem, hogy egyből átjön belém ez a frusztráció. Ültek sorba az emberek, hogy imára menjenek és én kimentem a folyosóra és beszélgettem valakivel, hogy na lehet nem jutok sorra, de mégis kinéztem magamnak az egyik lelkigondozót. Valaki lejött, hogy felszabadult a hely ennél a lelkigondozó testvérnél és én ösztönösen elindultam és csak utána jutott eszembe, hogy még voltak előttem akik sorba ülnek. Miután kijöttem kezdtem magamat hibáztatni, hogy mi lett volna, ha én nem megyek be hamarabb és más sorra kerülhetett volna. Felismertem magamban ekkor, hogy nagyon hamar felveszem másoknak a feszültségét és ezért hibáztatom magamat. Kérdeztem Istentől, hogy ez mikor jött be az én életembe és eszembe jutott, hogy meghalt a nagybátyám gyerekkoromban és akkortájt olyanokat álmodtam, hogy nagybátyám kimenekített mindnekit az égő házból. Igazából nem ez történt, csak én ezt álmodtam és képzeltem el a kicsi 7 éves fejembe. Nagyon sokszor álmodtam ezzel kapcsolatban, mintha előre megálmodnám mi fog történni. Mindig egy liftes házban álmodtam, de amúgy nem ott lakatak és én odafutok bátyámhoz, hogy „bátyó bátyó ne menj el az útra, maradj otthon” – amúgy ő autóbalesetben halt meg. Éreztem, hogy ez a 7 éves kislány hibáztatja magát nagyon azért, hogy meg tudta volna akadályozni az autóbalesetet, de nem tette. Na tudtam, hogy ezt most le kell rendezzem. Odamentem gyorsan Vickyhez, hogy mit kell tennem ezzel a helyzettel, ő elmondta kinek kell megbocsátanom és leültem, meg is tettem, kicsit meghatódtam. Aztán a dicsőítésben kijött az a sok-sok fájdalom, amit 7 évesen megéltem, és abban az időben nem csak bátyám halt meg, hanem többen is a családból és ezek a fájdalmak most feljöttek. Azt éreztem, hogy az a 7 éves kislány ki tudja sírni azt, hogy nem figyeltek rá abban az időszakban. Ebből gyógyított most engem az Úr és azt éreztem, hogy ez a fájdalom, hogy én nem vagyok fontos és nem rám figyelnek, ami később hatással volt az életemre, ez most kijött. Kislányként tudtam most sírni és meg tudtam bocsátani annak a kislánynak. Imában előjött, hogy nem előre álmodtam, hanem utólag álmodtam és nem tudtam volna megakadályozni bátyámat, hogy elmenjen arra az útra és nem kell többé hibáztatnom magamat. Dicsőség az Úrnak.

2. Résztvevő

Az első ami megérintett a tanításokból, az az árvaság témaköre volt. Az árvaság nekem egy pozitív dolog volt, mert úgy gondoltam, hogy az árvaság feljogosítja az embert, hogy sajnálatot, támogatást, vígasztalást kapjon. Nyilván azért, mert rájöttem, hogy én is árvaként nőttem fel. Édesapám meghalt és édesanyám is lepasszolt a nagyszüleihez és elég sok bajom volt ebből. Tegnap megértettem, hogy ez az árva magatartás lelki vonatkozása lett ennek. Elhittem, hogy nekem jogom van arra, hogy engem sajnáljanak, támogassanak, mert nekem ez kijár. Másrészt úgy éreztem, hogy ezt el kell nekem fogadni és éppen ezért velem meg lehet csinálni, hogy engem kihagynak az örökségből, hiszen én árva vagyok és engem kihagynak ezekből a dolgokból, nem kapok segítséget a családomtól és ez természetes. Nagyon megütötte a lelkemet az, hogy az árvaság az egy választott dolog számomra, de én ebből tudok szabadulni. Megerősített engem az az igazság, ami ezen a kurzuson elhangzott, hogy ha elveszítettük a földi édesapánkat, akkor az Atya elkötelezi magát arra, hogy beálljon az édesapánk helyére. Volt lehetőségem ezt valóban megélni, megtapasztalni az imák alatt. Úgy éreztem, hogy valahogy nem tudok közeledni az Atyához, mert ő nem egy vérszerinti rokon. Az imában rájöttem hogy valahogy úgy képzeltem a Mennyei Atyát, mintha apósom lenne. Jézushoz nagyon közel éreztem magam, és én Jézuson keresztül mentem az Atyához. Amikor bekerülsz egy új családba, akkor megosztod az örömeidet, önmagadat, ami megosztható de felületesen. Segítséget is elfogadsz, de csak annyit, amennyi nem kényelmetlen számodra.. Úgy éreztem, hogy én ilyen apósi kapcsolatban vagyok Istennel, segít, fordulhatok hozzá, benne vagyok a családba, de az igazán nagy problémáimmal mindig Jézushoz mentem. A tegnap eszembe jutott, hogy Jézus az Út és nem ő a cél, hanem minden amit kapunk, azt Jézuson keresztül kapjuk, de nem ő a cél, hanem az a cél, hogy eljussunk az Atyához. Ekkor egy kissé megijedtem, mert tudtam, hogy nem érzem ennyire közelinek magamat az Atyához. Kértem az Atyát, hogy jöjjön közel hozzám most így, ahogy vagyok és az Atya jött. Az imában megértettem, hogy egy Új életet kaptam az Atyától.

3. Résztvevő

Nagyon sok pozitív dolog történt velem a kurzuson. Több, mint 7 éve elkezdtem Isten útján tudatosan járni és követni őt, dönteni mellette a mindennapokban. Többször hallottam Istent, többször tapasztaltam őt. Én leginkább ilyen logikai, fejbeli ember vagyok, meghallom Isten hangját, és nem az érzelmeken keresztül kapcsolódok. Ez azonban megdőlt ezen a kurzuson nálam, mert volt két dinamika is, amiben ennyire erősen Istent nem tapasztaltam még soha. Gondolkodtam, hogy vajon ez amit megélek túlzás-e, de tényleg azt érzem, hogy ennyire erőteljesen, ennyire érezhetően még nem tapasztaltam Őt. Nem tudom leírni az érzést...egy testvér által Isten pont azokat a szavakat mondta el, amik az én megtérésemre vezettek volt, vagy amikor legelőször legelőször hallottam Isten hangját, pont ugyan ezt mondta. Hihetetlen, hogy ez megtörtént. A másik, amit meg szeretnék osztani, hogy én egy nagyon szerető családban nőttem fel, nagy traumáim a szüleimmel nem voltak, de apróbb dolgok kerültek. Édesanyám nagyon nagyon szeret engem és a testvéremet és ezt nagyon sokszor kifejezte mégpedig úgy, hogy azt mondta „Ő minket szeret a legjobban a
Világon és mi vagyunk az ő élete értelme.” Tudom, hogy ezt ő a legnagyobb szeretettel mondta, sehtem, hogy mit gondolt, de bennem ez azt okozta, hogy elhittem, hogy tőlem függ az, hogy édesanyámnak mennyire boldog az élete. Ez tudattalanul mindig bennem volt. Nagyon sokmindent csinálok most is az életemben, de azt vettem észre, hogy nagyon sokmindent nem szívesen teszek, de mégis megteszem és csak azért, hogy édesanyámat boldoggá tegyem. Ezt a dinamikát más kapcsolataimban is észre vettem, hogy egyes dolgokat azért csinálok, hogy másoknak boldogságot szerezzek, ami nem rossz dolog, csak ez nem az én dolgom. Az volt az óriási felszabadító érzés ettől a nagy tehertől, amit imában már megkaptam, hogy én ezt nem kell tegyem, nem én vagyok a felelős sem édesanyám, sem mások boldogságáért mégpedig azért, mert egyedül Jézus az, aki ezt meg tudja tenni. Valahogy ezt eddig is tudhattam volna, de most ért el ez az igazság a szívemig, és életté vált, mert nincs hatalmam rá, de Jézusnak van. Nagyon nagyon felszabadító volt ez a számomra.

4. Résztvevő

Elég nagy kihívás előtt állok, mert van egy nagyon közeli barátom, akivel sérült a kapcsolatom. Hálás vagyok ennek a kurzusnak, mert most már tudom az utat, hogy hogy is jöjjünk ki ebből jól. Azt hozta fel bennem a Szentlélek, hogy én beleestem a hamis elvárások csapdájába. Úgy gondoltam, hogy adakozok ennek a barátomnak, hogy majd egyszercsak ő is észreveszi, hogy nem kell olyan önzőnek lennie. Azt hittem, hogy ha éveken keresztül nagyon sokat adok neki, ami rengeteg időmet és pénzemet vitte el, akkor ő meg fog változni. Az sokkolt le nagyon, hogy szeretettel, jó szándékkal csináltam, és azt hittem, hogy a szükségletét szolgálom, de kiderült, hogy neki egyébként nagyon sok pénze van és nincs rászorulva az én adoményaimra, viszont ezt nem vettem észre, mert sosem vett magához pénzt. Ez nagyon sokkolt engem, de most már tudom, hogy vár ránk egy beszélgetés, és határokat fogok szabni és ha sikerül dülőre jutni, akkor az nagyon jó, de ha nem, akkor ahogy az Úr Jézus is csinálta a belső körömön egy kicsit kinnebb helyezem az életemben.

5. Résztvevő

Én azért jöttem ide, hogy az Isten engem szeressen és nagyon-nagyon megszeretgetett. Nagyon sokat gyógyultam a gyászban. Amit megosztanék, az az, hogy volt bennem egy nagyon nagy hibáztatás egy bizonyos dolog miatt, viszont imában azt kaptam, hogy „Magammal is legyek irgalmas!” Ez olyan magának érthetődően hangzik, de számomra egy olyan döbbenet volt, hogy magamhoz?! Én mindenki máshoz irgalmas vagyok, el tudok fogadni, megérteni, szeretni másokat. Nagy hülyeségeket is meg tudok bocsátani, viszont magam felé kemény voltam, hogy én erős kell legyek és felnőtt, de most megkaptam, hogy: „Legyek irgalmas magamhoz!”. Végre meg tudtam bocsátani magamnak és eldöntöttem, ha ezután feljön ezzel a dologgal kapcsolatban az az érzés, hogy én vagyok a hibás, annak ellene fogok mondani és nem fogom megengedni, hogy ez ezután ennyire érzelmileg fájdalmas legyen számomra.

6. Résztvevő

Bemutatkoznék: Én Isten szeretett lánya vagyok és tegnap vére megszülettem! Tudtam, hogy szükségem van erre a kurzusra, mégis nagyon nehezen és körülményesen jutottam el erre a kurzusra. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert hatalmasat gyógyított engem a Jóisten. Vannak abortált testvérem, akikkel együtt most 11-en lennénk, de jelenleg ebből  ketten élünk a testvéremmel. Legelőször el kellett fogadnom azt, hogy nem vagyok áldozat és Isten akarta, hogy létezzek, viszont rájöttem, hogy én viszont nem akartam, hogy létezzek. Meg kellett bocsátanom mindenkinek az anyukám abortuszaiért. Ahogy ezeket megbocsátottam, akkor tudtam „megfoganni” és „megszületni”.

7. Résztvevő

Én nem nagyon akartam ide eljönni, azért, mert anyukám hallott erről a kurzusról és mondta hogy el kellene jöjjünk, én erre azt feleltem, hogy oké, de mikor lesz. Elmondta a dátumot, de az a dátum pont akkor volt, amikor a szakomnak egy része Budapestre készül egy fordító konferenciára. Mondtam édesanyámnak, hogy oké, majd elgondolkodom rajta – nagyon tiszteltem azt, hogy anyuka nagyon szabadságba hagyott engem, hogy döntsek én hogy mit szeretnék. Az az igazság, hogy azért akartam inkább a konferenciára menni, mert másfél éve azon dolgozom, hogy a tanároknak a kedvence legyek, a legjobb legyek a szakon és mindent én tudjak a legjobban. Azt éreztem, ha nem megyek el, akkor én ki fogok esni a tanároknak a kegyeiből és mások fognak a kegyeikbe jutni. Azonban, amikor el kellett köteleződni a kurzus mellett, akkor eszembe jutott, hogy mennyi mindent, világi dolgot hagytam ki Jézusért, és mindig a javamra fordult, úgyhogy eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, de én eljövök a kurzusra. A szüleim elváltak és azt hiszem, hogy a szívembe íródott egy olyan törvény az apai képről, hogy ha nem vagyok jó, akkor nem vagyok méltó arra, hogy beszélgessek a Mennyei Atyával. Amúgy Jézussal nagyon jó kapcsolatba vagyok és voltam, gyakran volt az, hogy nem csináltam semmi érdekeset, senki nem volt ott, de mondtam Istennek: „Na Istenem én most megkötöm a hajam és most fogat mosok...stb.” Viszont ha valami rosszat csináltam, akkor azt éreztem, hogy nem beszélgethetek Istennel, csak Jézussal beszélgettem olyankor. Kialakult az én szívemben, hogy nem mondhatok nemet és nem bánthatom meg az apukámat. Nem is bántottam meg soha apukámat, nem mondtam neki ellent soha. Egyetlen egy alkalommal bántottam meg apukámat, amikor nem mentem át a sofőr vizsgán. Akkor éreztette is velem édesapám, mert egy napig nem beszélt velem és mondta is, hogy nem kellett volna elrontsam, mert nagyon könnyű volt.. Viszont ezen a kurzuson nagyon megtapasztaltam Isten szeretetét és rájöttem arra, hogy nem csak akkor beszélheten vele, amikor bűntelen vagyok, hanem akkor is, amikor bűnös vagyok. Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy eljött Vicki és Robert, mert most vagyok a felnőtté válás útján és egész kézikönyvet írtam a kurzuson magamnak, hogy minden helyzetben mit lehet csinálni.

8. Résztvevő

Azt vettem észre, hogy bizonyos helyeken részleges gyógyulásom volt. Dolgoztam már gyerekotthonba és azt figyeltem meg, hogy ezek a gyerekek a nincstelen állapotból bekerültek a gyermekotthonba és hirtelen mindenük meglett. Amikor a gyerekek dühösek voltak a ceruzát simán kettétörték, mert nem értékelték. Azt is megfigyeltem, hogy az árvák, amikor idegenekkel beszélnek kitűnően elő tudják adni a helyzetüket. Az egyik dinamikánál Isten azt mondta nekem, hogy Fiam sokkal jobb vagy, mint ahogy gondolod magadról és erről az jutott eszembe, hogy én még mindig nem tudom elhinni, hogy az Atya jó és az Ő jósága belém áll. A másik dolog, amit megemlítenék, hogy a szüleim nem voltak összeházasodva, édesapámnak volt egy előző házassága, de előtte édesanyámnak már volt egy veszítése, és a testvérem nem született meg. Hamarabb megszülettem, mint ahogy kellett volna, viszont édesapám utána velünk élt végig, de akkor abban a periódusban valószínűleg nem volt ott. Nem mentem vissza ehhez az időszakhoz, mert talán úgy gondoltam, hogy rendbe vagyok, ezt ahhoz tudom hasonlítani, amikor jobban vagy és nem mész vissza az orvoshoz. Eldöntöttem, hogy visszamegyek ezekhez a fájdalmakhoz az életemben, és amikor leültem, éreztem a diszkusz sérvemet. Ez születésem óta ott van és nem záródtak be a dolgok, és ahogy elkezdett fájni éreztem, hogy le a lábamig fáj. Rögtön tudtam, hogy néha úgy kezdődik a gyógyulás, hogy néha fáj. Ezt is emgtanultam, hogy csak onnan léphetek, ahol éppen tartok. Tudtam, hogy vannak az letemben olyan területek, amik lnagyon lassan érnek be. Arra jöttem rá, hogy mivel hamarabb megszülettem, ezért bizonyos dolgokba hamarabb belementem, mint kellett volna és most ezek jönnek előmbe, mert ez azért van, mert ott se vártam meg...de hogy ez kinek a hibája, az az Úr dolga és helyre teszi ezt, hiszem. Ez a felismerés még részleges, de mondom magamnak, hogy nem vagy egyedül és enm vagyok egyedül.

9. Résztvevő

Lassan 11 éve hoztam meg a döntést, hogy Istennel szeretnék járni az úton. Visszatekintve a gyerekkoromra, nagyon áldásosnak látom ezt, nem voltak nagy traumák, problémák. Visszagondoltam viszont, hogy a testvérem csomó szempontból pokolként élte meg a gyerekkorunkat. Aztán rájöttem, hogy ott is az Úr kegyelme volt, az ő szeretete, hogy engem Isten megóvott a gyerekkorban, mindenem megvolt, amire szükségem volt. Nem a szüleim neveltek 7 éves koromig, mert mindig beteges voltam és ezért elvittek a nagyszülőkhöz. Nagymamámmal eljártunk a templomba, aki kántor volt. Kisgyerekként éreztem, hogy az Úr beszél hozzám, viszon senki a családomból, nem mondhatom, hogy hitben jártak. Annak ellenére, hogy káosz volt körülöttem és mindenfélét is megtapasztaltam, bennem az a béke és nyugalom volt, amit Istentől kaptam. Persze szerettek engem, mindenki a maga módján, ahogy tudtak és utólag visszatekintve tudom, hogy ez az Úr kegyelme volt. Azonban volt egy pont az életembe, ahol bejöttek a nehézségek és most már tudom, hogy házasságon kívüli szexuális kapcsolaton keresztül jöhetnek be rossz dolgok az ember életébe. Miután ez megtörtént, fogyamatosan történtek velem a rossz dolgok, harcok, küzdelmek, ami nagyon kifárasztott. Ezek olyan krízisekbe sodortak, ami az Úrhoz vezetett és fokozatosan eljutottam a szabadságra. Ez elég hosszan is tartott, kb. két évig. Olyan boldog voltam, minden alól felszabadultam és nem értettem hogy hogy van ez, hogy most megint a nehézségek közepette vagyok egy túlélő üzemmódban. Csomó területen nem jött meg az áttörés az életemben. Haragudtam az Úrra a sok nehézség miatt és egy kicsit engedett a szívem és nagyobb bizalommal vagyok iránta. Tudom, hogy egy nagy lépést most ezen a kurzuson megtettem. Az egyik imaformában csodálatos dolgokat éltem meg az Úrral. A játékosság egy eszenciális dolog a számomra, viszont amikor az ember a sok nehézség közepette beszürkül és elveszíti azt. Ebben az imában úgy éreztem, hogy visszakapom ezt a játékosságot. A tegnapi bizonyságtétele az egyik testvérnek szintén tudatosított bennem valamit. Amikor nehéz kihívások között éltem, és nagyon nehéz volt cipelni a terheket, kihatottak ezek az én testemre. Az utóbbi 3 évben 10 kiló jött fel rám, de most azt érzem, hogy ettől megszabadultam. A kurzus első pár napja után már nyugodtabban kezdtem aludni. A lelkivezetővel amikor imádkoztunk, sokmindent felhozott bennem az Úr, amikről azt hittem, hogy ezek már begyógyultak és jó érzés volt imádkozni és elzárni a kihatását ezeknek az életemre. Ezt a szeretetet, amiben most itt elmélyültem az a vágyam, hogy tovább vihessem és másokkal is meg tudjam osztani ezt. Így megyek majd haza az én közösségembe.

10. Résztvevő

A feleségem mondta, hogy jöjjek el mindenképpen erre a kurzusra. Tudom, hogy van a Szentléleknek a hangja, de létezik az ellenség is, aminek a hangja sokkal erősebb. Sok hang volt, ami a mellett szólt, hogy erre a kurzusra miért ne jöjjek el. Most van a munkám során az egyik legnehezebb időszakom, holott 17 éve dolgozom ebben a szakmában. Nagyon nagy megpróbáltatások érenk, és sok objektív okom volt arra, hogy miért ne jöjjek el. 25 éve megtértem, az Úrral élek és arra gondoltam nincs szükségem erre a kurzusra és ez most nem nekem szól és a neve is, Atya szeretete kurzus biztos egy ilyen nyálas kurzus lesz, tehát előnybe részesítjük a hölgyeket. Amikor elkezdődött, pozitív kicsengése volt, de az első tanítás alatt már kritika volt bennem és úgy éreztem, hogy féligazságok vannak kimondva azért, mert azt mondták, hogy nem a körülmények szabják meg az életedet, hanem a szívedbe írt igaznak hitt törvények. Ez oké, igaz, de hogy úgy gyógyulsz, hogy az agyadtól elég nagy a távolság a szívedig, de vidd át a szívedbe, bocsáss meg akinek kell. Nekem azt üzente ez, hogy a tudatos döntést átviszed érzelmi síkra, ami egy kicsit ellent mond annak, amit már tizennyolc éve teszünk a jegyeskurzuson is, hogy a megbocsátás nem egy érzelmi döntés. Mert hát tudom, hogy most is rosszul esik sokszor, hogy veszekszik velem az anyósomnak a lánya, és nem megy az nekem, hogy jaaaj drágám úgy megbántottál, alig várom, hogy megbocsássak. Fenntartom most is, hogy ez így van, tudatos döntést kell meghozz, viszont utána belegondoltam, hogy oké de bármi áron az igazat, az értelmi döntést meghoztad és ne társuljon azzal, hogy lemenjen ez a szívedbe, akkor te kit képviselsz?! Lassan párhuzamot vontam, úgy éreztem hogy ezek a tanítások nektek, nem nekem szóltak. Kértem az Urat, hogy szóljon nekem is, de elkövettem egy hibát, hogy elmentem szünetbe aláírni valamit és a Világ dolgai elvittek. Ekkor azt mondtam, Uram még nyitottabb leszek, jobban megnyitom a kurzuson a szívemet és így már ekzdett nekem szólni egy-egy tanítás, dicsőítés és az ima is. A falcs motiváció az is volt, hogy nincs miért ide jöjjek, mert nekem rendbe volt a gyerekkorom, se nem váltak el a szüleim, senkitől nem kaptam olyan izéket, hogy meg kell bocsássak. Az Úr a hivatalba adta nekem a hivatásom, mert az a fájdalom volt bennem, hogy mennyi igazságtalanság megy a politikában. Nagyon régóta itt tevékenykedem és elég népszerű vagyok, már többször is visszaválasztottak 90%-al és arra hívott el az Úr, hogy legyen igazság, mondjuk ki, menjünk szembe. Azonban azt mondták ezen a kurzuson, hogy oké igazság, de hol van a szeretet?! Szeretem az embereket, türelmes vagyok velük, törődök velük, de ha őszinte vagyok, sokkal dominánsabb az igazság érzet és ebben bátorítást kapok a családtól is. Sajnos elég sokszor átalakulok így „igazságszolgáltató hengerré”. Nézem, hogy miért van annyi peres ügyünk?!, Mert kimondtam az igazságok és azt ki kell mondani, de hiányzott az a része, hogy megkérdezzem Jézust, vagy az Atyát, hogy neked szerető atyai szíved van, te hogyan tennéd?! Saját magamnak kellett én levelet írjak, hogy még most is annyira erős bennem az igaságérzet, hogy kóstoljak bele az Atya szeretetébe. Saját magamnak írok levelet, hogy saját magamnak bocsássak meg, hogy adott helyzetben nem voltam elég igazságos, hanem kompromisszumra hajlottam és hagytam, hogy ha még nincs is engedélyem, akkor is megtehetjük és akkor én ezzel vétkeztem. Vártam, hogy Róbert a nagy bölcsességével rábólintson, hogy igen, bűnös vagyok, vezekelni kell, „10 fekvőtámasz”, de ő azt mondta NEM NEM NEM. Az Úr azért hívott el, hogy szeress és a szeretetet megmutasd az emebreknek és nem mindig az igazságosság a legjobb út. Nagyon a fülembe csengett az is amiről szó volt a kurzuson, hogy a Világ nem igazságos. Felhozta ez bennem azt is, hogy miért, Jézus igazságosan és törvényesen járt el akkor, amikor ment az apostolaival szombaton és ették a búzakalászt. Ez törvény ellenes volt, de felülmúlta ezt a szeretet az apostolok iránt. Egy másik hasonló a szentírásból, amikor Dávid megette a papok kenyerét, de ekkor is felülmúlta a szeretet a törvényt. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki menjen át „nagyon szerető szívbe” és csináljatok amit akartok és a törvényt hagyjátok el. Itt megértettem, hogy arról van szó, hogy a Szeretet legyen a domináns. Nekem azt üzente ez a kurzus és ezért tényleg nagyon hálás vagyok, hogy ne bármi áron ragaszkodjak az igazamhoz, mint férj, mint apa, mert sokszor így csatatérré tud átalakulni a házasság is. Úgy érzem, hogy ezzel a túlzott igazságérzettel belebukok a dolgokba, és így vajon tényleg azt az Atyát hirdetem, mutatom, aki szerető, ha a munkahelyemen, vagy a családban, Igazságos vagyok?! Isten egy kicsit beszólt nekem, hogy „Heló átvetted az igazságszolgáltatást Istentől és utána még félelmed is van, hogy annyi minden rossz bejött az életedbe?! Cselekedd azt, amire elhívtalak, de szeretetben. Ezek után már csak hab volt a tortán, hogy felállítsam a priroritást az életembe és a szerint osszam be az időmet, szóval ezután ha valaki jön, akkor megmondom neki, hogy majd csak szeptemberben lesz időpontom. Ha nem családtag és közeli személyről van szó, majd csak szeptemberbe fogom fogadni. Ha jön valaki, hogy - Van egy félórád? - megmondom neki, hogy még 10 percem sincsen és már tudom, hogy ezt hogyan tegyem szeretetben.

11. Résztvevő

A kurzus ideje alatt úgy éreztem van egy gát bennem, és nem tudok teljes mértékben itt lenni. Viszont megtanultam a ha csak ezt is, de hogy ha nem érzed, dönts. Tehát döntöttem, hogy oda fogok figyelni a kurzuson, fejben és ésszel fogok tovább részt venni. A gyakorlatokban sem éreztem, mindennek olyan izzadság íze volt. Kértem imát, hogy legyen könnyebb, ami segített is, hogy kicsit jobban jelen tudjak lenni lélekben, de utána csak visszajött ez a tompaság, akadály. Azt a stratégiát választottam, hogy harcolni fogok és félóránként ismét és ismét kiutasítom ezt a tompaságot az életemből Jézus Krisztus nevében. Úgy éreztem ez azért segített és kis mozzanatokban, dinamikákban ott tudok lenni lélekben is. Megtapasztaltam a dinamikákon keresztül, hogy mit jelent, amikor Isten gyengéden megérint, mert nekem ezekben nem volt részem az életem folyamán. Megtapasztaltam az igazi Atyai ölelést, Atyai érintést, mert apukám engem az ő kezével bántott és megvert, nem pedig ölelt és védelmezett. Az én szeretetnyelvem a testi érintés és azt hittem, hogy Isten nem tud ezen a nyelven szeretni engem, de most tudott, mégpedig csodálatosan. Édesanyám mindig olyan erősen, ragaszkodva ölel engem és tőle sem kaptam gyengédséget, de Isten most olyan gyengéd, finom anyai módon ölelt át engem, amit sohasem tapasztaltam, és ebben is megmutatta az Atya, hogy ő így is tud szeretni. Rengeteg törődést, gyengéd gondoskodást kaptam Istentől, amit eddig soha nem éltem át. Hálás vagyok azért Istennek, hogy Ő így is tud szeretni és így is tud szeretni. Amikor a megbocsátásoso imában voltunk tudtam, hogy apukámnak kell megbocsássak. Sokszor megbocsátottam már neki ezelőtt, de ezzel az alkalommal is amikor azt a sok sok dolgot megbocsátottam, feljött egy nagyon rossz emlék vele kapcsolatban. Ez az emlék akkor volt, amikor ott áltam a konyhabútor mellett és apukám nagyon sokszor nagyon erősen megüt. 100 %-an tudtam, hogy én most semmit nem csináltam rosszul, de mégis megvernek. Visszamentem abba az emlékbe és láttam ott Jézust is, aki úgy volt jelen, hogy egybeolvadt velem, mint amikor két hologramot egymásra vetítenek. Ahogy én álltam, egy kicsivel volt kinnebb Jézus tőlem, és amikor apukám ütött, a keze átment rajtam és nem ért el. Jézus azt mondta, hohgy itt van, vigyáz rám és szeret. Azóta is próbálok visszagondolni erre az emlékre, és az az emlék nem az az emlék, ami tényleg megtörtént. Ahányszor visszagondolok, Jézus ott van és az ütés engem nem ér el. Az első imában ebből gyógyultam. A második imában pedig azon a sérülésemen dolgoztunk, hogy engem nem akartak, hogy megszülessek, abortálni akartak. Tudom az elbeszélésből, hogy nagytatám végül azt mondta, hogy még egy csupor vízzel több a levesbe nem számít, felneveljük. Emberileg ez történt ahhoz, hogy én megszülethessek. Az imában visszamentünk az anyaméhbe és azt idéztem fel magamban, hogy kis magzatként nagyon erősen szorítom a köldökzsinórt mindkét kezemmel. Behívtuk az Atyát ebbe az emlékbe és odasimult a hátamhoz, körülvett és azóta ott volt velem és tudom, hogy biztonságban vagyok, mert ő vigyáz rám.

12. Résztvevő

A kurzus előtt volt kapcsolatom Jézussal, a Szentlélekkel, a Szűzanyával és mindig rajtuk keresztül üzentem a Mennyi Atyának. Megszületett bennem az egyik dinamika alatt viszont az apa-lánya kapcsolat. Azt éreztem, tapasztaltam akkor, hogy a Mennyei Atya elfogad engem a múltammal együtt, tékozló fiúként. Láttam magamat egy rózsának, amelynek bár tövisei vannak, de az Atya nem törődik, hanem a rózsát így is illatozza, szagolja és nem tud vele betelni. A másik dolog, amit méf megértettem az volt, hogy hamis szabályként beíródott egy hamis vígasz az én szívembe: Én egy erőz, határozott nő vagyok és nincs szükségem Senkire! Visszamentem imában az időben és rájöttem, hogy ez a szabály akkor íródott be az én szívembe, amikor a szüleim városba adta iskolába és én egyedül kellett magamat rendezzem és megoldjam a problémáimat. Azonban most sikerült megengednem a Mennyei Atyának, hogy kiradírozza a második részét ennek a törvénynek, tehát azt a részét, hogy „nincs szükségem senkire”, ezt a részét a törvénynek kiradírozta az életemből.

13. Résztvevő

Én egy nagyon pragmatikus embernek tartom magam, és a lelki oldalával az életemnek nem foglalkoztam. Kb 2008 körül voltunk Medugorjeban, mert a feleségem eldöntötte, hogy elmegyünk. Onnan hoztam egy követ, amiben volt egy kis Szűzanya és kitettem az íróasztalomra egy kis fakereszttel együtt. Tombolt a Covid is és jön a kolléganőm nagy kisírt szemekkel, hogy hogy tudsz aludni éjjel ilyen nyugodtan, hiszen itt a Covid és nagy a baj. Mondtam neki, hogy én éjjel jól alszom. Nézte a kolléganőm, a Szűzanyát és a keresztet az íróasztalon és mondta nekem milyen könnyű, mert ezek ott vannak nekem és nyugodtan alszom. Mondtam neki hát tegyél ki te is magadnak oda, hátha tudsz aludni..

14. Résztvevő

Úgy érzem, hogy most sokkal inkább szükségem volt erre a kuzusra, mint ahogy elgondoltam az elején. Édesanyám 43 és édesapám 46 éves volt, amikor én születtem és volt már 4 felnőtt gyermekük és volt pár abortált gyermekük is. Úgy maradtam életben, hogy azt mondták az orvosok, hogy ha engem is abortálnak édesanyám élete veszélybe kerül. Egy olyan kislány voltam, aki mindig mindenhova követtem anyukámat, és ha nem volt ott, akkor egy nagyon nagyon erős félelem tört rám. 14 éves koromban tudtam meg a nővéremtől, hogy hogyan születtem. A megbocsátás imájánál nagyrészt a szüleimnek kellett megbocsátanom. Mondta a lelkigondozó menjek vissza egy fájó emlékbe és egy visszatérő álmom jutott eszembe, hogy a szüleim veszekednek, éjszaka van. Volt egy kemencénk és engem felültettek a lapátra és édesapám be akart nyomni a tűzbe. Kérte a lelkigondozó, hogy próbáljam meg elképzelni magamat, mint magzat és hogy ott mit látok. Láttam, hogy ott vagyok anyukám hasában és apukám bántalmazza édesanyámat, ami így is volt és Jézus közéjük áll és nem hagyja, hogy én sérüljek. A lelkigondozó kérte, hogy próbáljam meg ezt egy kicsit méllyebbre vinni és utána addig sikerült, hogy azt láttam, hogy ketten együtt kuckózunk az anyaméhben és Jézus megölelgetett engem. Kérte a lelkigondozó, hogy próbáljak meg visszagondolni arra, hogy milyen érzések jönnek fel bennem az anyaméhben és azok jöttek fel bennem, hogy teher vagyok, nem arnak engem, értéktelen vagyok. Később kértem a Szentleleket, hogy mutassa meg, hogy mi az igazság a hazugságokkal ellentétben. Ezután megtapasztaltam azt, hogy Jézus ujjong és örül nekem. Olyan szabaságot és más képet értettem meg magamról, ami felemel. Most már látom, hogy a 6 évvel ezelőtti válásom azért volt annyira nehéz számomra, mert nekem az a törvény volt az én szívembe, hogy engem nem akarnak. Úgy viselkedett velem a volt férjem, mint aki nem akar és nem tisztel engem. Bennem az volt, hogy ezt velem nem tehetik, és én nem tűröm, hogy megcsaljanak. A volt férjem pedig csak úgy kisétált az életemből. Hálás vagyok Istennek, hogy megmutatta nekem, hogy Jézus örül nekem és ujjong fölöttem.

15. Résztvevő

A kurzuson felismertem, hogy az én szívembe gyerekkoromban törvényként  a megfelelési kényszer írodott be. Az Atyáról is úgy gondoltam, hogy csak akkor szeret amikor jót cselekszek, máskor meg haragszik rám, olyankor nem is mertem gyermeki lelkülettel közeledni felé. Nagyon jó volt megtapasztalni az Atya szeretetét, ölelését, meghívását , hogy merjek a gyereke lenni és ne legyen bennem megfelelési kényszer  iránta is, hisz ő engem nagyon szeret és nem a tetteim miatt. Nagyon jó volt a kertben és a templomban, Jézussal kézen fogva járni , megtapasztalni, hogy milyen csodálatos a Szentháromság szeretete. Hála és dicsőség az Úrnak!

16. Résztvevő

Az kurzuson ráismertem több olyan dologra ami az én életemben is jelen van, és amiről azt hittem, hogy rendben van, de tévedtem. A tanítások megértették velem, hogy az életem alatt ért sérülések miatt szabályokat írtam a szívembe. A szivembe írt szabalyaim sok konfliktust okoztak, mert én azt hittem nekem van igazam. Ráismertem, a hamis vigaszokra amikhez fordultam és menekültem a megoldás keresése helyett. Hála legyen Istennek és a kurzuson szolgáló testvéreknek, megértettem azt is, hogyan tudok ezekből gyógyulni. Megerősítést kaptam újra arról, hogy az Atya mindig mellettünk van még akkor is, amikor mi nem úgy érezzük! Isten a nehézségekben megerősít és nem hagy egyedül! Köszönöm Atyám! Köszönöm nektek is!

17.Résztvevő

Számomra az utolsó tanítás volt a legmélyebb, mert sokmindent felismertem belőle az én életemben. Kaptam vezetést is Istentől, hogy a kamasz lányunkat is hogyan vezessük és hogyan ne engedjük, hogy mások irányítsák az életünket. Megértettem a szívemben, hogy kell mindenkinek megfelelnem. Az Atya ölelése az anyai sebeimet gyógyította és azokat a mély sebeket, amit átéltem 5 éve a kamasz lányom által. Köszönöm, hogy részt vehettem a kurzuson.

18. Résztvevő

Őszintén szólva, első pár nap otthon a kurzus után volt egy olyan vissza vágyom érzés bennem. A kurzus az jó volt, de helyenként felkavaró, jó értelemben. A kurzus mégjobban rávilágított arra, hogy bizony baj van nem is kicsi az életemben, de a megoldás az Istennel való kapcsolattartásban van, ami a szürke hétköznapok alatt nem könnyű feladat, de megéri belefektetni az időt. Anyukámmal beszéltünk néhányszor a kurzusról és rákérdeztem tőle, hogy magzat koromban milyen sérülések érhettek és feljött/ bevilant neki egy pár dolog, amiből most már tudom, hogy még gyógyulnom kell. Eléggé "mocskos" állapotban érkeztem a kurzusra, csak úgy beestem ha már kifizettem elmegyek alapon, de most már tisztának érezhetem magam.

19. Résztvevő

Rájöttem ezen a kurzuson, hogy én nagyon vágyom az Atya ölelésére, nem öleltek meg igazán, nem veregették meg a vállam és magamba kellett zárnom a gondjaimat életem során. Felfedeztem, hogy a szívembe nagyon sok helytelen szabály van beírva. A kurzuson megszeretgetett az Atya és pótolta azt, ami nekem eddig hiányzott az életemből. Nagyon megérintettek a tanúságtételek, mert nagyon magamra ismertem belőlük. Nagyon szigorú édesanyának vagyok a gyermeke, és nagyon nehezen tudta kimutatni a szeretetét, sosem tudtam megfelelni neki, nagyon sokszor tökéletlennek nevezett. Ezek után azt a szabályt írtam a szívembe, hogy nem vagyok szerethető. Amikor találkoztam a férjemmel és éreztem egy kis szeretetet tőle, egyből hozzá menekültem, de kiderült, hogy pontosan ugyan olyan a szeretete, mint édesanyámnak. Ez a férfi megvert engem, megalázott, sehova sem mehettem és nem tehettem mást csak azt, amit ő mondott. Amikor mi elváltunk, egy lakásban maradtunk, mert nem volt elég pénzem, hogy kifizessem őt, így többször is megerőszakolt. Ezeket a sebeket vittem magammal, amiket szégyenként, fájdalomként éltem meg, hogy a testem nem szabad. Senkinek nem kívánom, hogy ezeket átélje. Nagyon nehéz volt megbocsátanom a férjemnek,  de megtettem. Az ima alatt a kurzuson megtapasztaltam, hogy az anyaméhben engem nem vártak, hidegség és ridegség vett körül, viszont az Atya ezt felmelegítette, Velem volt, és segített megszületni, amikor már biztonságos volt. A kurzuson Isten megadta azt az anyai ölelést, amire vágytam, és azokat a gyengéd tekinteteket amiket az életemben nem kaptam. Végre nem csak szidást és verést kaptam, hanem gyengédséget és szeretetet. Megértettem, hogy édesapám a munkába menekült és azért nem volt velem, mert nem bírta a sok nehézséget, ami otthon volt, viszont most meg tudtam bocsátani neki, hogy nem volt jelen az életemben.

20. Résztvevő

Számomra egy felismerés volt az, hogy az ítélkezés, meg nem bocsátás világából át kell lépnem egy egészen másik világba. Megértettem, hogy nincs nincs igazság és az élet nem fear, így át tudok lépni a megbocsátás világába. Nagyon megérintett az a szeretet, amit Robert és Vicky maguk között megéltek a kurzus alatt. Robertből az életbölcsességek jönnek fel úgy érzem, mert megértettem, hogy annak ellenére, hogy a Világ igazságtalan, megpróbálhatjuk kihozni belőle a legjobbat.

 

 

 

Lelkigondozói kurzus - Csíkszereda - február

Résztvevő 1.

A kurzuson ami a legjobban tetszett, az a lelki sebek feltárása volt. Jó volt, hogy meg tudtam végre nevezni azt, amit nem látok, csak érzek. Amíg ültem a helyemen és hallgattam a tanításokat, ott győzött meg engem Isten arról, hogy ami nekem a legjobban fáj és akire a legjobban haragszom, az Isten. Őt akartam felelősségre vonni azokért a sérelmekért, amik gyermekkoromban értek. Isten erre szeretettel rávilágított és elvette tőlem azt a terhet, amit húztam magam után. A megbocsátás nem volt nehéz, inkább megért bennem, mert már szerettem volna ettől szabadulni és megbocsátani apukámnak, mert gyerekkoromban nem volt az a példakép, akire szükségem lett volna. Megértem édesapámat is, mert amilyen háttérből érkezett, nem volt neki se könnyű, de rég meg akartam ettől szabadulni, hogy el tudjam engedni a sérelmeket vele kapcsolatban. Úgy érzem duplán jól jártam, mert nem volt egy jó apaképem, de kaptam egy apát, az Atya személyében és ő fel tudja építeni bennem is majd ha apa leszek a jó apaképet.

 

Résztvevő 2.

Ősszel végeztem a Fülöp kurzust, és már akkor elindult bennem, hogy sokmindent tudok a lelkemben, de azt jó lenne tettekben is kivitelezni. A kurzus előtt már megfogalmaztam magamnak dolgokat és tudtam döntés szintjén, hogy kik azok az emberek, akik sérülést okoztak és jó lenne kezdeni valamit velük. Minden előadásból kaptam valamit, nem tudok kiemelni konkrétat, de én gyakorlati ember vagyok amúgy is. A kurzus gyakorlati része számomra a lelkigondozás volt, és itt eldöntöttem, hogy két személynek szeretnék megbocsátani. Döntés szintjén sokkal hamarabb ment a dolog, de amikor arra került a sor, hogy önmagamnak kellene megbocsátani, akkor fizikailag is azt éreztem, hogy ketté törtem. Nem gondoltam volna, hogy amikor mondta a lelkigondozó, hogy mondjam ki megbocsátok magamnak, ennyire megtörök. Soha nem gondoltam volna, hogy nekem ezzel is van dolgom, úgy érzem, hogy egy nagyon nehéz út előtt állok, de amíg élek minden nap dolgom lesz vele, viszont a döntést meghoztam, hogy első sorban magamnak bocsássak meg. Döntöttem, hogy magamat többet ne vádoljam azokért a dolgokért, amikért úgy gondoltam, hogy kellene. Egy személy, akinek eldöntöttem, hogy szeretnék megbocsátani, az a sógornőm, aki úgy érzem nem szeret, utál és ezt ki is mutatja. Ezt már a kurzus előtt is éreztem döntésben, hogy én nem akarok vele háborogni, és ebben megerősített a kurzus, hogy nem éri meg első sorban nekem nem és Isten előtt sem.

 

Résztvevő 3.

Sejtettem, hogy ezen a kurzuson nagy dolgok fognak történni. Nagyon sokat tanultam és össze is állt a végére a kép, de ami a legmegdöbbentőbb volt számomra, az az volt, hogy az ember ismeri a saját múltját, tudja mi volt benne, de amikor egy három-négy napon keresztül az ember a múltján vezeti magát végig és a sebeit tárja fel, hogy hol, mikor sebződött ő meg, egy új helyzet volt. Fogantatásomtól a jelenig végigvinni a sebeimet, egy nagyon új tapasztalat volt, és ez hozta az áttörést számomra. Megértettem, hogy sokszor nem érzelmek, hanem döntés kérdése mit kezdünk a sebeinkkel. Azt hittem édesapámnak lesz a legnehezebb megbocsátani a sok fizikai bántalmazásért, de a tanítások által megértettem, hogy ezt hogyan tehetem meg. Amikor magamra kellett kimondjam, hogy megbocsátok magamnak azokért a történésekért, amik a múltban voltak, majd kettétörtem én is. Érdekes, hogy nem vagyok gripás, nem köhögök, viszont amikor magamnak kellett megbocsássak olyan köhögés tört rám, hogy nem tudtam kimondani, csak nagyon nehezen. Kérdezte a lelkigondozó, hogy vizet vagy valamit kérek-e, de eldöntöttem, hogy én ezt most meg akarom tenni segítség nélkül, függetlenül attól, hogy mi zúdult rám. Köhögések közepette, de kimondtam. Miután ez megtörtént, megszünt a köhögés, nem kellett se víz, se semmi.

 

Résztvevő 4.

Mindenkitől nagyon sokat tanultam, de az volt a legnagyobb tanulság, hogy önerőből nem tudunk megoldani mindent, mert kell, hogy Jézus Krisztus segítsen és átjárjon. A jövőben is vele kell tovább mennem, mert egyedül nem vagyok és nem vagyunk képesek. A legnehezebb önmagamnak volt megbocsátani, mert nagyon sok sérülésemből fakadóan követtem el bűnöket és ezt kellett megértenem, hogy ezt nem önerőből kell megoldanom, lehet hogy mindenért nem egyedül én vagyok a hibás, hanem ahogy hozta az élet, úgy halmozódtak a dolgok. Megvilágosodást kaptam erre, köszönöm szépen a sok imát. Sokkal többet kaptam, mint amit vártam ettől a kurzustól.

 

Résztvevő 5.